A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Havassy Péter: A gyulai márciusi ifjú

Havassy Péter ni. " Nem véletlen, hogy Mikszáth Kálmán később úgy vélekedett müveiről, hogy „ regényei csupa kedves, vonzó olvasmányok, amelyeket az anyák bátran adhatnak serdülő leányaik kezébe. " A publicista Pálffy csak az 1860-as évek elején jelentkezik ismét a Magyar Sajtó és A Hon című lapokban. Munkásságának ebben a szakaszában a kiegyezés előkészítői és támogatói között találjuk. Elsősorban a polgári fejlődés előtt megnyíló lehetőségeket üdvözli a kiegyezésben. 1867-ben rábízzák a Deák-párt harcos újságjának, az Esti Lapnak szerkesztését. A 48-as nemzedék emberi helytállásának, politikai felkészültségének, európai műveltségének fénye fel-felsejlik Pálffy ekkor írt cikkeiben is. Bár a lap és ezzel együtt szerkesztői pályafutása 1870-ben megszűnt, hírlapírói tevékenysége azonban nem, mert továbbra is publikált a Vasárnapi Újságba és a Politikai Újdonságokba. Fiai és felesége halála után Gyulai Pál biztatására tér vissza az irodalmi életbe, és sokak szerint ekkor alkotja meg legjobb müveit: „Esztike kisasszony professzora" (1884), „Egy mérnök regénye" (1885), „A régi Magyarország utolsó éveiben" (1894), „A Dabóczy család" (1896) és a már halála után megjelenő „Ne hallja hírét az anyjának" (1898) című köteteit. Anyagi gondjai nem voltak. Felesége örökségéből Pesten házat építtetett, s nyilvánvalóan jómódú háztulajdonosnak számított, mert felkérték, hogy legyen a Hazai Első Takarékpénztár napi biztosa. Véleménye szerint a pénztárablak is a polgári társadalomért vívott harc egyik őrhelye. „A modern eszmékért most is tudok még lelkesülni, s Franciaországról a rács mögött is gyakran álmodozom, mert mikor mesterlegények, szatócsok, kisgazdák betéti könyvecskéibe írom a nevemet, mindig vágyódva gondolok arra, hogy vajon elérjük-e mi a boldog jólétnek azt az idejét, melyben aránylag annyi kis tőke lesz nálunk is, mint Franciaországban. " 1864-ben a Kisfaludy Társaság tagja lett, 1884-ben pedig az MTA levelező tagjává választották. Pálffy maga is jól látta, hogy kiöregedett a világból, amikor az akadémiai kitüntetésre így válaszolt: „ Kertjébe nem ültet senki olyan korhadó vén fát, mely csak helyet foglal, de jóízű gyümölcsöt már nem bír teremni. Kár volt ezt az Akadémiának elfelejteni, mikor reám gondolt. " 1897. december 27-én halt meg Budapesten. Mikszáth így jellemezte: „Egyszerű típusa volt a magyar régi nemes embernek, aki nem tudott se bohém lenni, se stréber. Minden hűhó és hivalkodás nélkül futotta meg hasznos pályáját. " Békésvármegye Közművelődési Egyesületének kezdeményezésére 1899. május 28án, az egész ország figyelmétől kísérve, Gyulai Pál avatta fel azt a Pálffy Albert szülőházára elhelyezett emléktáblát, melynek domborművét Kallós Ede, feliratát egykor a „Tízek" köréhez tartozó Szász Károly készítette. 1906. április 22-én tartotta alakuló közgyűlését a Pálffy Irodalmi Társaság, mely folyóiratot is megjelentetett Kalászok néven. A szülőházat eltörölte az örökségünkre csak ritkán odafigyelő „fejlődés", az emléktáblát pedig a közelmúltban tették tönkre a mindennapi életünkben sajnos egyre gyakrabban jelentkező vandál kezek. 1899-ben, az emléktábla avatásakor ezt írta a Békés című lap tudósítója: „A nagyok jeltelen sírja halált jelent a nemzetre nézve. " Gyula Város Önkormányzata, a Békés Megyei Hírlap, az Erkel Ferenc Múzeum és a Wenckheim Krisztina Közalapítvány anyagi támogatásával készült el az új dombormű, mellyel a nemes adakozók megjelölhették, ha nem is a Jeltelen sírt", de ezt az új domborművet. Köszönet érte a szépirodalom napszámosának nevében is. 306