A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)
Nagyné Martyin Emília: A magyarországi román népi hímzések
BMMK 20 (1999) 235-246. A MAGYARORSZÁGI ROMÁN NÉPI HÍMZÉSEK - Nagyné Martyin Emília A magyarországi románok népi kultúrája a magyarságétól és más nemzetiségektől eredendően eltérő elemeket tartalmaz, mivel azonban nem azonos származási helyről érkeztek mai lakóhelyükre, egyértelmű, hogy a különböző települések román lakosságának kulturális elemei is különböző sajátosságokat mutatnak. A kulturális különbségek tehát egyrészt eleve adottak voltak a más származási hely okán, másrészt pedig az új lakóhelyükön való több évszázados együttélés során alakultak ki az adott település keretein belül. Mindebből következik, hogy a románság kultúrája egy adott település földrajzi, társadalmi, gazdasági és etnikai viszonyai között sajátos jelleget öltött. Az emlékezet, illetőleg a még megmaradt textíliák alapján a múlt század derekától terjedő időszak szőtteseit, hímzéseit van módunkban bemutatni, amikoris ezek egy már változásokon átment népi kultúra elemei, éppen ezért igen nehéz ezek alapján kiválasztani a sajátosan román jegyeket. Ehhez ugyanis szükséges lenne a származási terület népi szőtteseinek, hímzéseinek ismerete éppúgy, mint az adott település tradicionális kultúrájának vizsgálata, hiszen e két elem (az örökölt jellemző jegyek, illetve a kulturális kölcsönhatások alapján kialakultak) volt a döntő a hazai román népi textíliák fő sajátosságainak kialakulásában. A hagyományozódás törvényszerűségei alapján természetesnek kell elfogadnunk, hogy e múlt századra datálható vászonneműek készítés- és díszítésmódjában olyan elemek is továbböröklődtek, amelyek régebbi időkre nyúlnak vissza. A szőtt-varrt-hímzett textíliák a paraszti lakásbelső leginkább román jegyeket magukon viselő elemei. Minden román közösségre jellemző, hogy felismerve a hosszadalmas, nagy hozzáértést igénylő munkával készült textíliák értékét, megőrizték ezeket. Az aszszonyok még az 50-es években is készítettek szőtteseket és hímzéseket a lakásbelső díszítésére illetve a háztartásban való felhasználásra, és ezeken kívül saját régi, örökölt darabjaikat is ráhagyományozták családtagjaikra. Ezért általános jelenség, hogy a több generáción át féltve őrzött, az évek hosszú során át folyamatosan készített textíliák együtt találhatók számottevő mennyiségben egy-egy román családnál, jó alapot szolgáltatva a technikai megoldások és díszítésmódok változásának vizsgálatára. A román közösségekben a népi hímzések kivitelezői a lányok és az asszonyok voltak, bár - tekintettel a családok népes voltára valamint a kedvezőtlen gazdasági helyzetre nem ez volt a családi munkaszervezeten belül az elsődleges feladatuk. A hímzés éppúgy része volt az asszonyok-lányok ismeretanyagának, mint a házi és a gazdasági munkák. Általában mindenki maga készítette el önmaga és családja számára textíliáit, nem volt arra példa, hogy erre a tevékenységre specializálódott asszonyok készítettek volna textíliákat ellenszolgáltatásért. Hímzett díszítést leginkább azokon a tárgyakon alkalmaztak, amelyeket ünnepi alkalmakra szántak. Ilyenek voltak bizonyos viseleti darabok, illetve a lakásfelszereléshez 235
