A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Szendrei Eszter: Sarkadi hiedelmek

Szendrei Eszter "Voltak olyan gyerekek, akik foggal születtek, ezeket nevezték táltosnak. Amikor jött az idő, ezek a táltosok nem nyughattak, mentek az idővel. Míg a vihar el nem vonult, rohantak, senki sem bírta volna őket megállítani. Édesapám csordás volt az uradalomban. Egy alkalommal odament hozzájuk egy ember fejés idején. Azt mondta, hogy ő nagyon éhes. Ott, a sarokba van egy tehén, a hatodik, azt fejjék meg, mert annak a teje kell neki. Amikor megfejték, egy egész fejővel odatettek elé. Addig el se vette a szájától, míg az egészet ki nem itta. Utána szó nélkül elment. Nem látták se annak előtte, se utána. A pásztorok tudták, hogy táltos az ilyen. Teljesíteni kell a kívánságát, mert máskülönben vihart, jégverést küld az emberekre."

19 "Azokra mondták, hogy táltosok, akik foggal születtek. Ha égzengés, villámlás jött, nem nyugodtak, elfutottak a felleggel, amikor elmúlt a vihar, visszajöttek. Nem hallottam, hogy csináltak volna valamit ezenkívül."

20 A táltoshoz hasonlóan a boszorkány alakja is a honfoglalás előtti képzetekben gyökerezik. A róla alkotott kép az évszázadok során sokat változott, főleg a keresztény vallás hatására, de más - főleg nyugat-európai - mesei vonásokkal is bővült. A néphit boszorkánya élő személy, a paraszti közösség ártani és gyógyítani egyaránt képes tagja, természetfeletti képességek birtokosa. Maga a szó török eredetű, jelentése: "nyomó". Ilyen értelmére még napjaink gyűjtéseiből is hozhatunk példát: "Akit bántani akartak a boszorkányok, elmentek hozzá éjszaka, ráültek a gyomrára, az arcára. Az illető egész éjjel fuldokolt, fájt a gyomra, de felkelni nem bírt, csak amikor otthagyták a boszorkányok." A boszorkány természetfeletti képességeinek örökléssel vagy valamely próbatételnek való megfeleléssel jut birtokába. Sarkadon mindkét változatra tudnak példát. "Az öreg Kovács Julis néniről mondták Ősibe, hogy boszorkány. Amikor halálán volt, nem tudott sehogyse meghalni. Már nagyon szenvedett. Könyörgött, hogy fogják meg a kezét. De féltek tőle. Volt ott aztán egy bába, azok értettek ám a boszorkányossághoz, no, az azt mondta, hogy Julis néni mán harcol, de mégse tud meghalni, míg a tudását át nem adja. Azt mondta a Julis néni urának: - Na János, hozzál be szalmát, oszt fütsd be a kemencét! Fogott aztán egy seprűnyelet, azt mondta: - Fogd meg ezt, Júcsám! Mikor Julis néni megfogta a seprűt, akkor kirántotta a kezéből és behajította a kemencébe. A bot táncolt, de nagyon vadul, míg csak Julis néni meg nem halt. így aztán nem ment át a boszorkányság senkire, mert a gonosz lélek elégett." "Voltak, akik tanították az ilyen boszorkányos dolgokat. A keresztútra kellett kimenni. Kivittek oda egy széket. Azt körülkerítette egy olyan, aki már ismerte a boszorkányságot. Azt mondta: - Ha meg akarod tanulni a boszorkányságot, ezen a csíkon kívül ne kerülj, akármi történjék is. Ha kívül kerülsz, nem lehetsz boszorkány! Na, azzal ott is hagyta. Mindjárt jöttek erről is, arról is. Nagy, tüzes ökrök szurkálták, tüzes, hegyes vasdarabok jöttek, azok is szurkálták. Ez, akit nekem meséltek, kívülbillent a körön, nem is lett belőle boszorkány, a tüzes ökrök meg a tüzes vasak mind boszorkányok voltak, így tették próbára, aki közéjük akart állani."

23 A próbatételnek más változatát is őrzi a sarkadi szájhagyomány: "A boszorkányok a keresztútnál kört csináltak. A kör széle tele volt borítva ronda bogarakkal. Aki kiállta, hogy az orrába másszanak ezek a bogarak, az lehetett boszorkány."

24 Mint látjuk, nem a kiválasztottság, mint inkább Törökné, lásd: 10. sz. j. 20 Varga Józsefné Kiss Julianna sarkadi lakos adatközlése, Sz.: 1915. református vallású 21 Pataki, lásd: 15.sz.j. 22 Törökné, lásd: lO.sz.j. Törökné, lásd: lO.sz.j. 24 Pataki, lásd: 15.sz.j. 218