A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Szendrei Eszter: Sarkadi hiedelmek

Sarkadi hiedelmek a véletlen - az első példában aki a haldokló közelébe kerülne - vagy a próbatételnek való megfelelés avatott valakit boszorkánnyá. Leggyakrabban a bábaasszonyok kerültek boszorkányság gyanújába. Sarkadon szinte alig van bába, akinek a nevéhez ne fűződne boszorkányos cselekedet. A bábák boszorkánysága mögött a legtöbben irigységet gyanítottak. Sarkadon ugyanis több bába is működött egyidejűleg. Kézenfekvő volt tehát, hogy a rontás hátterében a mellőzött bábát feltételezzék. Ugyancsak kerülendő volt a bábával való szóváltás, mert ez is bajt idézhetett elő. "Egy férfi összeszólalkozott a bábával, mert nem jól látta el a kisgyereket. Antal Kati volt ez a bába. No, azt mondta az embernek: - Majd megmutatom én a hatalmam! A férfi másnap reggel ment a határba. Nem volt szél, mégis elvitte a kalapját. Mikor már majdnem utolérte, az továbbgurult. Sok kilométert szaladt a kalap után. De megfogni nem tudta. Tudta, hogy a bába csinálta. Mondta neki másnap: - Na, jól megszalajtottál, Kati! Másnap is megcsúfolta aztán a bába. Kocsival ment az ember a határba. Odafelé még nem volt baj, de mikor megrakva hozta a szekeret, az mindig csak felborult minden ok nélkül. Alig tudott az ember éjfélre hazavergődni."

25 A bábával a rosszul viselkedő kisgyermeket is ijesztgették: ha rossz leszel, elvisz a bába néni! Valószínű, hogy e mögött az eredeti tartalom, a - mára Sarkadon már ismeretlen - váltott gyerek, cserélt gyerek hiedelem húzódik, gyerekijesztővé redukálódva; másrészt a bába rontó képessége elsősorban a kisgyermeket veszélyeztette, tehát nem véletlen gyerekijesztőként való emlegetése. Nem kizárólag a bábákat vádolták boszorkánysággal. Az átlagostól való csekély eltérés már elegendő volt a megbélyegzéshez: "A Gyár utcában lakott egy asszony. Azt beszélték, hogy boszorkány. Féltünk tőle, mert olyan sötét, nagy szemei voltak, beszéd közben erősen nézte az embert."

26 "Az öreg Kovács Julis néniről beszélték Ősibe, hogy • 27 boszorkány. Nem bántott az senkit, de azért valami furcsa volt benne..." A sarkadi boszorkányképzetekben is felbukkan az alakváltoztatás képessége. A boszorkány leggyakrabban macska, kutya, olykor ló, sőt előfordult, hogy dongó vagy túzok képében jelent meg. "A boszorkány legtöbbször macska vagy kutya képibe kísérte az embert. Akkor meg kellett szurkálni vasvillával, míg meg nem döglött. Akkor aztán kihajították a ganédombra. De ha nem igazi jószág volt, reggelre eltűnt."

28 A macska képében megjelenő boszorkányt úgy is ártalmatlanná tehették, ha bal kézzel tarkón vágták az állatot. Az állatalakból valamely élettelen dolog alakjába való átváltozásra is akadtak példák: "Egy asszony gyereket szült, mellette volt az ágyban. Éjfélkor egy macska jött, aztán a gyerek párnáját kaparta. Féltek, hogy kikaparja a szemét. Lámpát gyújtottak, de a macska nem volt sehol. Az ember mindenütt kereste, de csak egy gombolyag fonalat lelt, ami nem az övéké volt. Kivitte az udvarra, aztán vasvillával foszlánnyá verte. Utána leszúrta az eresz alá. Reggelre meg is halt a bábaasszony, aki hozzájuk járt. Valami miatt megharagudott rájuk, aztán ártani akart a gyereknek."

29 Hatásosnak vélték, ha a boszorkány macskáját agyonverik. "Akkor sok szerencsétlen macskát agyonvertek. Míg nyávogott a fájdalomtól, mondták neki: - Megállj kutya, most megvagy! Amikor megdöglött, el kellett ásni titokban. Akkor aztán lestek, hogy az öregasszony megjelenik-e az utcán. Ha Rácz Gáborné Hegedűs Róza sarkadi lakos adatközlése. Sz.: 1913. református vallású Nagy Kálmánné Fazekas Róza sarkadi lakos adatközlése. Sz.: 1910. református vallású Törökné, lásd: lO.sz.j. Vass Gábor sarkadi lakos adatközlése. Sz.: 1919. református vallású Ráczné, lásd: 25.sz.j. 219