A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Laurinyeczné Sinkó Rozália: A terhességhez és kisgyermekkorhoz kötődő hiedelmek és szokások Füzesgyarmaton

Laurinyeczné Sinkó Rozália asszony, mikor tanult, fel kellett áldozni vagy a férjét vagy pediglen a gyerekét vagy valakit, a rontásokat így tanulta meg, azon tanulta meg a rontást." (Pikó Sándorné Nyilas Zsófia, sz. 1913. Füzesgyarmat ref. Füzesgyarmat, Kossuth u. 38.) Gyűjtés ideje: 1997. „Ezt öreganyám mesélte, míg ők egészen fiatal házasok voltak, fiatal házasok a nagyapámmal. Volt az én apámnak, még Béla bátyám előtt, volt egy öccse. Aztán ükhozzájuk is járt a bába néni, de nem tudom, mit történt. Csak nagyanyám azon vette észre, hogy a gyerek este sírt szegény. Nagyapámnak szólt, ilyen petrós lámpa volt, meg olajmécses. Kint laktak a tanyán, oszt mondta nagyapámnak, hogy gyújtsa már meg a lámpát. - Nem gyújtom én. - Hallod, hogy rí a gyerek, de azt se tudom, hol van. Felkelt nagyanyám, meggyújtotta a mécsest, de a gyufa mindig elaludt. - Hogy a fene egye meg ezt a gyufát, hát gyere, apja ! Osztán, hol a gyerek, keresték. Meggyújtották oszt nagy nehezen a lámpát. Nagyanyám a lámpával, nagyapám meg a mécsessel vakláródott oszt a szobába összevissza. Hát oszt nézték, mert ilyen tulipános végű bölcső volt. Nem volt a gyerek benne. Majd oszt nagyanyám az ágy alá pislákolt a lámpással, hát ott volt a pólyával egybe a gyerek, de hogy került oda, nem tudták. Ment így sokszor, egyszer, kétszer egy héten, nem tudták. Egyszer oszt mondta nagyanyám... Volt a faluba' ez a rontás... Gyógykovács Mariska néni, mondta neki: - Nézze Mariska néni, hogy jártam. Mert bejöttek a faluba, kint laktak a Csiffentanyán. Hozott nagyanyám egy kaskával, mit hozott neki, mit, nem tudom. Csak azt mondta neki: - Na jól van Juliska, tegye le, pakoljon ki mindent, majd este nyolc óra körül ellátogatok arra, kimegyek. Mert éjfélbe történt ez mindig, tizenkét órakor, éjfélbe, hajnali három óráig. De kedden, pénteken csak. Na, jól van, már nagyanyám hozzákészült - de azt mondta Mariska néni, nehogy szóljon senkinek, el ne mondja egy árva szóval se, majd ő tudja a kötelességét. Hát éjszaka tizenkét órakor figyeltek nagyanyámék, az ajtó is roppant egy nagyot, az ablak is. Megmondta az a Mariska néni, hogy erre figyeljenek, mert akkor megy a szellem befele. Nagyanyám hallotta. Ha a gyerek hozzáfogna nyöszörögni meg sírni, ne foglalkozzon vele, Mariska néni elintézi. Hát észrevette nagyanyám, hogy nyikkant a bölcső, nyöszörgött, azt is hallotta, hogy valaki motozott. Na jól van, akkor a gyerek hozzáfogott sírni, felkeltek megint, nem volt ott a bölcsübe a gyerek, felkeltek, hát megint ott találták az ágy alatt. Visszatették, lefeküdtek, megint megismétlődött, megint csak ott volt a gyerek. Hát ez így ment sokáig nálunk. Mariska nénit, mikor ezt megtudta, megint kiment. Kérdi nagyanyámnál: - Na Julcsa néni, ott volt? -Ott. - Tudom, hogy ott volt, mert észrevettem. Akkor megmondta neki, hogy minden kedden és pénteken késheggyel, bal kézzel az ablakon, ajtón húzzanak egy ikszét, a kést állítsák bele az ajtóba is, meg az ablak fájába is. Na jól van, akkor már nem pattan meg úgy az ajtó se, meg az ablak se. Mariska nénit nem hívta nagyanyám, tudta, hogy mikor kell neki kimenni. 182