A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Laurinyeczné Sinkó Rozália: A terhességhez és kisgyermekkorhoz kötődő hiedelmek és szokások Füzesgyarmaton

A terhességhez és kisgyermekkorhoz kötődő hiedelmek és szokások Füzesgyarmaton - Megint volt ilyen? - Hát már csak nem annyira. - Na, idefigyeljetek, én most már nem jövök, mert én nem érek rá. Hanem adok egy tanácsot: Amikor észreveszik éjszaka ezt a dolgot, akkor hajnalba, három órakor a gyereknek a kisingit meg a pelenkáját fogja össze, fejszével, bal kézzel tegye a küszöbre, bal kézzel üsse, verje a gyerek ruháját, de csak fokával! Oszt akkor mikor nagyanyám megcsinálta éjszaka, vagy hajnalba három órakor, másnap reggel, mit tudom én, hogy ki volt, hogy híjják, odament és összekulcsolt kézzel könyörgött nagyanyánknak, hogy: - Idehallgass Juliska, ha Istent ismersz, hagyd abba! Soha többet nem bántalak benneteket. De csak meghalt a gyerek. De akkor már össze volt törve az arca (az asszonynak), csupa kék volt a keze, lába, minden, hogy megverte baltával." (Nagy Lászlóné Szilágyi Erzsébet, sz. 1931. Biharnagybajom ref. Füzes gyarmat, Körösi Csorna Sándor u. 12.) Gyűjtés ideje: 1997. „Ez meg nem máson, énrajtam történt meg. Körösladányiak vagyunk mi különben, a feleségem nem. 110 hold földre kerültünk haszonbérbe munkáltuk a Domokos doktor földjét. Elég hozzá, hogy ott történt meg legénykoromban. Kezdtem akkor már legénykedni. Osztán volt egy uraság, gróf Merán János, annak egy majorja, Köröstarcsa fele volt a második majorja, osztán ott lakott a dűlő mellett egy bábaasszony, annak volt egy jánya, a jánynak kezdtem udvarolni. De a másik majorba meg került egy másik egyén, egy jobban tetszett jány. Otthagytam a bábaasszonynak a jányát, ahhoz jártam. És olyan történt velem, mikor mentem este a másik majorba, egy fehér kutya mindig elébem jött, ahogy a bábaasszony tanyájátúl lehaladtam, egyszer csak egy kutya jött, hát goráltam én, azután ráhagytam, mikor visszafelé jöttem, szintén. Ez megtörtént rajtam vagy három esetben. Nem szóltam én erről senkinek semmit, de mire ez harmadjára megtörtént, vagy negyedjére megtörtént, az anyámnak mondtam ezt el: - Engem követ egy fehér kutya. Volt ott egy tudós asszony, oszt elmondta neki az én anyám. Átjött a jósasszony. Megkérdezte tűlem, hogy hogy történt. Azt mondja: Idehallgassál fiam, mikor te majd mész oda, bal kézbe vedd a botot, de a bal kézbe, mert jobb kézzel soha nem fogod megütni! Úgy is lett, mikor mentem szintén ott lett a kutya, bal kézzel, hogy érte, nem érte, én azt nem tudom, de ez megtörtént menetbe is, hogy bal kézzel a botot hozzágórtam, acsarkodni nem acsarkodott. Jövetbe, visszafele is, aztán nekem soha nem jelent meg. Hát a bábaasszony engem meg akart rontani, amiért a jányát otthagytam." (Nagy László, sz. 1922. Körösladány, ref. Füzesgyarmat, Körösi Csorna Sándor u.12.) Gyűjtés ideje: 1997. „Az édesanyám meghalt 1927-ben. Volt egy unokatestvére édesapámnak, körülbelül 1930-ban jött hozzánk. Ez a Róza mama tizennyolc éves lehetett, bálba járogatott, tán183