A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)
Laurinyeczné Sinkó Rozália: A terhességhez és kisgyermekkorhoz kötődő hiedelmek és szokások Füzesgyarmaton
A terhességhez és kisgyermekkorhoz kötődő hiedelmek és szokások Füzesgyarmaton tükröt, mert azt tartották, amelyik gyerek meglátja magát a tükörben, nem, vagy nehezen tanul meg beszélni. Nem vághatták ollóval a körmét - édesanyja rágta le -, hogy erősödjön, úgyszintén nem vágták le egyéves kora előtt a gyerek haját, egyik magyarázat szerint, hogy szép angyalkaarca legyen, az általánosabb indoklás szerint: pedig, hogy erősebb legyen a haja, nőjön az esze. Amelyik gyereknek az alsó foga nőtt ki elsőként, hoszszú életet jövendöltek. Mikor a gyermek fogzott, kulcsot rágattak vele, hogy ne nyűgösködjön, gyorsabban nőjön a foga. Az először kiesett tej fogat bal kézzel áthajíttatták a gyermekkel a kemencén vagy háztetőn az általánosan ismert mondókával: „Egér, egér, adjál nekem vasfogat, én is adok tejfogat!" A négykézláb mászkáló vagy küszöbre telepedett gyerek vendég érkezését jelezte. Tilos volt a bölcsőben, ágyban fekvő gyermek feje fölé állni, nehogy bandzsítson, és tilos volt átlépni, mert nem nőtt aznap. A színanalógia érvényesült az egyik leggyakoribb gyermekbetegség, a sárgaság gyógyításakor: sütőtökkel etették a kicsit, hogy „lehúzzák" a sárgaságot. Más változat a sárgaság orvoslására, mikor piros cérnát kötöttek a gyermek bal csuklójára. A hasfájást, szélgörcsöt krumplimécsessel csillapították: félbevágott krumpli belsejébe vastagon zsírozott rongydarabot nyomtak, ezt a gyermek köldökére helyezték, meggyújtották, és pár pillanatra letakarták egy csuporral, ezután nem pusszogott... Hasonló céllal vöröshagymát kötöttek köldökére, felmelegített fedővel lefedték. Hasfogónak aszalt gyümölcsöt, vadgesztenye teáját (Aesculus hippocastanum) vagy naponta háromkanálnyi mézzel és fahéjjal ízesített otelló bort adtak a gyereknek. Szélhajtásra köménymagból vagy ánizsmagból főztek teát, cigány adatközlőim anyalevél (tárkonyüröm, Artemisia dracunculum) főzetét itatták a gyerekkel. Székrekedés ellen szíkfűteát (Matricaria chamomilla) és lekvárt adtak a gyereknek, vagy kihegyezett, bezsírozott háziszappant használtak. Szamárköhögésre szamár-, kecske vagy lótejet itattak. Fájós fülbe fülfűvet (kövirózsa, Sempervirium techtorium) levét csepegtették. Torokfájáskor szódabikarbónás vagy timsós vízzel való gargarizálás használt, köhögés ellen pedig petróleummal lecseppentett kockacukrot adtak, vagy édesgyökeret rágattak a kisgyerekkel. A dagadt, duzzadt testrészt ecetes vízzel borogatták, a gyulladt felületet szikfűteával mosták, reszelt szappant vagy ecetes szalonna darabot kötöztek rá. Külső sérülésekre útifüvet (Plantagó lanceolata) raktak, rühös bőrre, kelésre, gilvára pergelt hagymás zsírt, szalonnaszeletet kötöztek. A pörsenést, tyúkszemet vagy szemölcsöt háromszor vagy kilencszer körüldörzsölték egy kis szalonnabőrrel, majd a bőrdarabkát az ágy alá ásták, hogy úgy tűnjön el a seb, ahogy a bőr rohad. A kelést öntéssel is próbálták eloszlatni, három vagy kilenc fajta szemesterményt vízbe szórtak, ezzel lemosták a beteg testrészt, majd a lemosó vizet keresztútra öntötték, hogy úgy szűnjön meg a kelés, ahogy az öntést az arra járók széthordják. Adattár „Az édesanyámnak született egy Esztike kislánya. Nem azt a bábaasszonyt hívta, amelyik vágyott hozzá. Éjjel hallotta, hogy sír a gyerek, éjjel nincs mellette, és az ágy lábánál meztelen volt a gyerek, kicsavarva a két kis keze meg a lába. A kakas kukorékolt az ablakba, mikor kiment édesapám, nem volt semmi ott. Az a helyzet, anyámtól sokat hallottam. Én szerettem volna bábaasszony lenni, de édesanyám nem engedte, mert a bába181
