Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Takács László: Az irodalomtörténet szolgálatában. (Orosházi muezológusi emlékeim)

Az irodalomtörténet szolgálatában Orosházi muzeológusi emlékeim TAKÁCS LÁSZLÓ Amikor az a megtiszteltetés ért, hogy az Orosháza újratelepítésének 250. évfordulójára megjelenő kötetbe tanulmányt írhatok, kevés gondolkodás után úgy döntöttem, hogy a városhoz fűződő elég sokoldalú emlékeim közül aktív életkorom utolsó három évét, a Szántó Kovács Múzeumban szerzett irodalmi muzeológusi emlékeimet fogom papírra vetni. Több körülmény indokolja témaválasztásomat. Azzal kezdem, hogy amikor 1951-ben egyetemi tanulmányaimat Szegeden megkezdtem, egy szakra képeztek ki bennünket. Magyar nyelv és irodalom szakos oklevelet kaptam 1955-ben, feleségemmel, Gaál Katalin évfolyamtársammal együtt. Annak idején az volt a tervük velünk, hogy irodalomtörténészeknek képeznek ki bennünket négy, egyetemen eltöltött év alatt. E tervnek megfelelően igen alapos „egyszakos" képzésben részesültünk. Máig is nagy szeretettel gondolok kiváló egyetemi tanárainkra, a nyelvész Klemm Antalra és Mészöly Gedeonra, az ókori irodalmat oktató Devecseri Gáborra, a középkor irodalmával bennünket megismertető Koltay-Kastner Jenő professzorra, a reformkor kitűnő oktatójára, Baróti Dezsőre, az újkor német irodalmában imponálóan biztos tudással rendelkező Halász Elődre, az irodalomelmélet alapjait tanító Sőtér Istvánra, a pedagógiát átadó Tettamanti Bélára és segítőtársaikra, akik mindannyian a legkeményebb időkben, az 1950-es években mély nyomokat hagytak bennünk. Hogy gyakorlatilag mégsem lettünk irodalomtörténészek, annak az volt az egyszerű oka, hogy az 50-es évek közepén kiszélesedő középiskolai hálózat inkább középiskolai magyartanárok sokaságát igényelte. így kerültünk feleségemmel együtt a „fiatal" battonyai gimnáziumba, ahol aztán „megragadtunk", egész életpályánkat itt töltve el. Az alattunk végző évfolyamokból is csak kevesen lettek irodalomtörté353