Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Dinnyés István: Emlékképeim Orosháza zenei életéről

ban is. Játszott profi szimfonikus zenekarban. Tanított a Zeneoktatók Munkaközösségében stb., stb. Emlékeim szerint igen nagyvonalú ember volt. A részletek különösebben nem érdekelték. Fellépése „lehengerlő" volt. Egyszerűen nem vett tudomást az akkori városi vezetők - számára - kicsinyes akadékoskodásáról. Szóval ez az ember teljes erőbedobással elkezdte szervezni a zeneiskolát. A feltételek teljes hiánya ellenére felvett vagy 100-120 tanulót. Az építők megkezdték - tervei szerint - a válaszfalakat felhúzni ama bizonyos nagyteremben. A néhány orosházi tanár (oktató) mellett a Szegedi Szimfonikus Zenekarból jártak át a muzsikusok fuvolát, oboát, klarinétot, fagottot, kürtöt, harsonát, ütőhangszereket tanítani. Hogy miért profi muzsikusok és miért Szegedről, az hamar kiderült. Markó Leó ugyanis megalakította az Orosházi Szimfonikus Zenekart 15-20 helyi amatőr muzsikusból. így a későbbi koncerteken a Szegedről átjáró „kisegítők" közreműködésével valódi zenekari hangzást varázsolt az amatőr együttes képességét messze meghaladó művek előadásán. A tanítás elkezdődött. A nagyteremben malterosládák, talicskák, tégla és egyéb építőanyagok és persze munkások. Ahol akadt egy m

2-nyi hely, ott már valaki tanított. Itt csellót, ott hegedűt, trombitát, netán éneket. Építkezés közben a „tanítás zavartalanul folyt". Ha jött a következő gyerek órára, átvette a hangAz Orosházi Állami Zeneiskola első tanulói, tanáraikkal (1957) 338