Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Dinnyés István: Emlékképeim Orosháza zenei életéről

szert az előzőtől és az játszott rajta tovább. (Diákkoromban a nyári szünetben el kellett mennünk Sztálinvárost építeni. Azt hiszem, ott volt ilyen nagyvonalú az „építkezés", mint a mi tanításunk első néhány hónapjában). Ebben az időben összesen talán 40 zeneiskola volt Magyarországon. Markó Leó gyakorlati muzsikus módjára kezdettől fogva a zenekari hangszerek tanítását szorgalmazta. A szülők mintegy 80%-a viszont zongorára akarta taníttatni gyermekét. Határozott fellépésének köszönhetően végül is úgy 70% körül tanulhattak egyéb hangszert, s talán 30% zongorát. A zeneoktatás irányítása természetesen felülről, a Népművelési Minisztériumból történt. Meghatározták még azt is, hogy milyen zenét kell tanítani! (Na de hát így volt ez a „nagy példaképnél" is, ahol a zeneszerzők számára még azt is előírták, hogy milyen zenét kell komponálniuk.) A legapróbb ügyek intézése is a minisztériumon keresztül történt. Pl. : Az utazó tanárok útiköltségét havonta Budapestre kellett jelenteni, illetve onnan igényelni azt. (Havi kb. 1000 Ft) Idézet egy 1955-ös levélből, mely a zeneiskola irattárában található: „1955. december 18-19-én Országos Konferenciát tartunk az ifjúság iskolán kívüli zenei nevelése és a tömegek kötetlen dalolása kérdéseiről. A konferencia célja, hogy e területen az MDP Központi Vezetőségének az ifjúság nevelésével kapcsolatos határozata alapján a következő év legfontosabb feladatait megvitassuk." A következő levélrészlet dátumára oda kell figyelni. 1956. december 18-i keltezésű: „Kérem, hogy postafordultával küldjön jelentést a vezetése alatt lévő iskola jelenlegi tanári létszámáról névszerinti felsorolással. Amennyiben a jelenlegi létszámban a jövőben változás áll be, vagy erről a későbbiek során szerez tudomást, azonnal értesítse osztályunkat. Felhívom figyelmét, hogy 1956. október 23-i események során esetleg megüresedett állások - az eddigi gyakorlat szerint — csak a Népművelési Minisztérium Művészetoktatási Főosztálya előzetes hozzájárulásával tölthetők be. " (Sajnos, ebben az időben sok muzsikus, sok zenetanár hagyta el az országot, disszidált Nyugatra.) Az első tanévzáróra a zeneiskola épületének átalakítása befejeződött. Lett 1 igazgatói iroda, 4 tanterem, 1 tanári-gondnoki iroda, ott is tanítás folyt, és az udvar felől 1 omladozó kopott helyiség, amit szerényen csak művészklubnak neveztünk. Az igazgató gyakorlatiasságát igazolva felvettünk 15-20 olyan felnőttet is a tanulók sorába, akik ún. zenészek voltak. Vidéki kultúrházakban, lakodalmakban, egyéb helyütt muzsikáltak. Örömmel jártak a zeneiskolába, nagy ambícióval tanultak, gyakoroltak. Többségük a zenetanulás eredményeként kulturált muzsikus lett. Tanárok jöttek, tanárok mentek, de az iskolának kialakult a stílusa. Népszerű lett a városban, rangot jelentett ott tanulni. Persze akadtak - s hol nincs ez így - akiknek státusszimbólumot jelentett, hogy gyerekük zeneiskolás. Az a felbecsülhetetlen jelentőségű hangversenyélet, ami 1990-ig Orosháza szerteágazó kul339