Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Dinnyés István: Emlékképeim Orosháza zenei életéről

Commensoli Máriát (zongora), Kubinyi Attilát (hegedű), Zsámboki Miklóst (cselló). A szép hangverseny után népes vendégsereget hívott vacsorára az akkori Alföld Szállodába. De jó lenne ma is ilyen mecénásokat találni! Engedélyezték tehát a zeneiskola működését, most már „csupán" a személyi és tárgyi feltételeket kellett biztosítani a tanításhoz és ez Orosházán nem bizonyult könnyű dolognak. Fasang Árpád, aki nagy tekintélyű pedagógus volt Orosházán valamikor, egy levelében a következőket írta nekem: „Az orosháziak a realitások emberei. A zene és egyéb művészetek azonban még nem tartoznak a realitások közé a számukra. Majd talán..." Ez a bölcs megállapítás teljes egészében igaznak bizonyult. Mintegy „vezérmotívumként" végig követhetné Orosháza zenei életének történetét, de különösen a kezdeti évekét. A Városi Tanács kiutalta a Vörösmarty utca 1/C. alatti épületet, mely korábban a Kereskedelmi Csarnok helyiségeként funkcionált. Egy nagyterem - talán biliárdterem - és egy kb. 3 X 3-as kis helyiség állt rendelkezésre. Tanár, hangszer, kotta: semmi, semmi. Az ilyen „objektív feltételek" láttán valószínűleg sokaknak elment volna a kedve az iskola megindításától. Nem így az iskola első igazgatójának: Markó Leónak. A zenei életnek talán nincs olyan területe, amit valamilyen formában meg ne próbált volna korábban az újdonsült igazgató. Mesélte, hogy brácsázott, szakszofonozott, csellózott, karmesterkedett. Játszott belföldön és külföldön szalonzenekarokban, dzsessz zenekarokban, éjszakai szórakozóhelyeken, még KairóMarkó Leó, Géczyné Iszlay Gabriella, Dinnyés István