Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Bezdán Sándor: Egyesület-típusok alakulása Orosházán (1867–1918)

hitel- és jótékonysági körökről gyűjtött adatokat.

16 Az 1875. évi belügyminiszteri körrendelet szintén tág határokkal öt egyesületi kategóriát állított fel: politikai, humanisztikus, nyerészkedési, közművelődési és gazdászati. Ebben az esetben a tipizálás gyakorlati felügyeleti szemponttal is társult, amennyiben - főleg az ellenzéki egyesületek esetében - tilalmas volt a többes célú tömörülés (pl. közművelődés és politika kapcsolása).

17 A Statisztikai Hivatal 1878. évi összesítése 16 csoportra osztotta az ország egyesületeinek ezreit, benne egy tucatnyit Orosházáról.

18 Az egykorú kategóriák és a helyi egyesületek változatos szerepkörének ismeretében csoportosíthatjuk a 87 (ill. 101) kört. A tágabb összehasonlítás szándéka és lehetősége miatt azonban most eltekintünk egy önálló tipológiától, és kiindulásul elfogadjuk a már idézett Somogy megyei feldolgozást. Egyúttal osztjuk BŐSZE kategorizálási aggályait az átfedések, a kinyilvánított célok és különösen az összetett tevékenységek miatt. A tíz csoport a következőket foglalja magában (zárójelben a közel 700 Somogy megyei egyesület aránya): gazdasági (pl. mezőgazdasági - 0,44%), szakmai és szakképző körök (pl. gazdakör és más szakmai alapon szervezett társaság - 16,20%), politikai (1,46%), kulturális (pl. olvasó- és dalkör - 33,43%), társadalmi-társasági (pl. kaszinó, társaskör - 14,74%), közhasznú (pl. tűzoltó - 14,74%), sportkörök (3,50%), segélyező egyesületek (pl. önsegélyező és temetkezési egylet-8,47%), munkásegylet (pl. önképző-, segélyező és szakegylet-4,09%), és egyéb egyesületek (3,07%).

19 A fenti kategóriák elsősorban az egyesület meghatározó funkcióján alapulnak. Problematikus ugyan a munkásegyleteket önáUóan itt is kiemelni, mivel ezek 16. O.L. Ht. 1866-5596 III. 4. (773) Pápay István. A mulatsági körökhöz sorolta a casinót, olvasókört, dalegyletet stb., az egészség fenntartását a torna-, fürdő- és hajós egyletek szolgálták mint a tulajdonképpeni korai sportkörök; a hiteltársulatok rendszerint népbank, kölcsönös segélyegylet címen alakultak; a jótékonyság a betegápoló-, a kiházasítási és legényegylet fő szerepköre. 17. Belügyminiszteri körrendelet 1875-1508. sz. 18. Az egyesületi fogalom tág értelmezését is figyelembe véve Vargha Gyula (i.m. XII.) a következő 16 fő csoportra osztotta az akkor működő 3995 egyesületet: 1. önsegélyező: 535, 2. jótékony: 225, 3. nevelő és oktató: 131, 4. társas: 964, 5. gyakorló: 312, 6. ipartársulatok: 1275, 7. termelőszövetkezetek: 3, 8. fogyasztási: 12, 9. gazdasági: 82, 10. kereskedelmi: 42, 11. vízszabályozó: 19,12. tűzoltó: 246,13. tudományos és irodalmi: 59, 14. művészeti: 4,15. vallásos: 43,16. vegyes: 43. Eltekintve a már említett ipartársulati problémától (itt az egyesületek közel harmadát, 32%-át jelentették), a leggyakoribbak a társaskörök (964—24%) és az önsegélyező egyletek (535-13%) voltak. Mindez Orosházán az önsegélyező egyesületek magas számában és a társaskörök tartósságában realizálódott. 19. Bősze Sándor, 1887. i.m. 247. Vö. Ballá Ferenc- Wirth István: Egyletek, egyesületek ajászságban (1867-1919). Jászapáti, 1991. 68. A szerzők egy sajátosan privilegizált réteg szervezett társadalmi tagolódását vizsgálva a következő egyesülettípusokat állították fel: 1. gazdasági, 2. segélyező, 3. szak(mai), 4. közművelődési, felekezeti, 6. tűzoltó- és sportkörök. 330