Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Elek László: Bakó József és az orosházi tanyavilág

egy valódibb, tisztább és tökéletesebb világ eszményének a képét ültesse el, amelyet a becsület, a szeretet, az igazság, a tisztesség, a szorgalom, a művelődés, a helytállás stb. fegyverével lehet és kell kialakítani és megvédem. Ezeknek a szép tulajdonságoknak: nemes, humánus eszményeknek a megalapozása pedig akkor is szükséges, ha az egyes korok politikai szelleme, társadalmi-gazdasági berendezkedése, irányító-hatalmi elve eltorzítja és nem favorizálja őket. A Kapaszkodók aranyhidat - városi tanítóságot - felajánló ad hoc bizottsági elnökének megbélyegző szava, amellyel „Juhász tanító" ártalmas és káros társadalmi munkájára utalt, tehát Bakóra vonatkoztatva is helyénvaló és igaz lehetett. Feltehetően igaz volt az a felülről irányított intrika is, amellyel egy-két tanyai ember közreműködésével kiemelték természetes közegéből, meghitt környezetéből, nehogy felvilágosító munkája még eredményesebb legyen. Legfeljebb a regény egy kicsit a távolabbi jövőt is előlegezte. Azt az időt, amikor háborúellenessége és földosztás-követelése miatt csakugyan menesztették a tanítói pályáról. Bakó „finom eltávolítását", békéscsabai áthelyezését mi nem kizárólag egy-két helyi nagyság sértődöttségének és irigy féltékenységének tudjuk be, ahogy ezt a költő-tanító Orosházától búcsúzó végszavainak „úri emberek kígyóskodását" emlegető panasza sugallja. Elismerjük: lehet, hogy rohamosan növekvő népszerűsége, gyors beilleszkedése a tanyai miliőbe, az Orosházi Szépmíves Céhben kivívott tekintélye többeknek is fájt. Feltételezzük, voltak olyanok, akiket könnyen ellene lehetett hangolni, akik nem rokonszenveztek nyilvánvaló szegényparaszti empátiájával és radikális gazdaságpolitikai elveivel. Ezért nem zárjuk ki a személyes indíttatást sem. A kelepcét azonban - ha esetleg ők agyalták is ki - csak az a magát velük azonosító közigazgatási hatalom állíthatta fel, amelyet szintén nyugtalanított Bakó friss szellemiséget árasztó „szabadművelődési" tevékenysége; hittel végzett felvilágosító munkája. A harmincas évek közepe táján országszerte nyüt támadás indult a Válasz, a Kelet Népe, a. Gondolat, a Szabadság, a Magyarország stb. baloldali lapok és folyóiratok köré csoportosult falukutató népiesek, a szociográfiai irodalom reprezentánsai, illetve a társadalmi gondolkodás alakulására nagy hatást gyakorló népi írók és költők ellen. Nálunk, a Dél-Alföldön különösen két nagy horderejű esemény kavarta fel a belpolitikai élet nyugalmát: az 1935-ös vásárhelyi találkozó és Féja Géza 1937-es un. Viharsarok-pere. Jelentőségét tekintve kétségkívül az utóbbi volt a nagyobb, jóllehet a Simándi Béla aranyadhalmi tanító kezdeményezésére 1935. aug. 25-28 között a parasztság életkörülményei, társadalmi helyzete, világszemlélete tanulmányozására a kutasi pusztán (Vásárhelykutas, ma Székkutas) összesereglett több mint 30 író, költő, újságíró, szociográfus tapasztalatszerző tanyajárása is „a megváltó ötletek" olyan eleven szabad versenyének bizonyult, hogy Illyés Gyula (beszámolója a Magyarok, illetve az Itt élned kell I. kötetében 311