Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Elek László: Bakó József és az orosházi tanyavilág

olvasható) elismeréssel adózott az ötletért. Föllelkesülten nyugtázta: „Hódmezővásárhelyen három napig újra azt éreztem, hogy érdemes írni. Érdemes írni olyan dolgokat is, melyekért közönségesen csak gúny, rágalom és éhkopp a fizetség Európa-szerte". Bakó is részt vett ezen a felfedező körúton (találkozón), amelynek legmarkánsabb egyénisége, régi ismerőse: Féja volt. Vásárhely-Bibicpart-i emlékeit Tehetetlenül című verse őrzi. A Juhász Gyulát idéző sötét színek és a komor hangulat az aszályos év végtelen nyomorát ilyen lehangoló sorokkal jelenítik meg: Görnyednek már a panaszok alatt (ti. a tanyaiak) Tar repedés a buja határ ... hallom is már a beleesőknek sikoltását a lelkemben. Szivek rokkannak, sikoly muzsikál Mert dorbézol az Aszály s az Isten, S életeket pörkölő mosolyuk Olyan, mint mikor rozsdakilincsen Villan meg a tolvaj fénye. Őszintén sajnáljuk, hogy nem ismerjük Bakó itt szerzett szemléletgazdagító tapasztalatait. Azt, hogy valójában mennyire azonosult Illyés irányt adó, tanulságot summázó bölcs megállapításával: „Jelszavak nem teremtenek egységet, de sorba állíthatnak. A felesleges szószaporítás helyébe lépő felvilágosítás, az ország helyzetének gyors ütemű tudatosítása, a népnek az új szellemiségbe való bekapcsolása, vagyis az igazi népies politika friss erőt duzzaszthat a zsilipek elé, működésbe hozhatja a magyarság örök rezervoárját. Ezzel bukunk, vagy állunk. Es ebben egy jó szociológiai felvétel, egy jó falukutató tanulmány, a hiányzó egyketérkép elkészítése, a földviszonyok járásonként való ismertetése, a jövedelemelosztás útjainak feltárása és még ezer hasonló kérdés megvilágítása van akkora súlyú, mint ugyanennyi képviselőházi beszéd". Bakó hangja a kutasi találkozó után egyre bátrabb, látása egyre politikusabb és elkötelezettebb lett. Versei merész tiltakozásokká, idegesítő bús-bánatos tudósításokká váltak. A puszta sírt fel bennük. Vélt csendje megtelik rejtelemmel, kis tragédiák egész sora világít rá a kétarcú, kétpólusú világ kegyetlen ellentmondásaira. Csendőrök nyomoznak a tanító után, mert „átkémlelt" a szokásokon, ha „szenvedőktől hörgött kinn az út", és mert „szegény szíve — gazdag szíve" segíteni akart rajtuk, a sorsüldözötteken: 312