Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Fekete Sándor: A mezőgazdasági középfokú oktatás kialakulása és rövid története Orosházán

A mezőgazdasági középfokú oktatás kialakulása és rövid története Orosházán FEKETE SÁNDOR A hitük miatt a XVIII. század elején kétszer is új lakóhely keresésére kényszerülő őseinknek a földhöz való ragaszkodása, az eredményesebb gazdálkodásra törekvése nagy szorgalommal és kitartással párosult. Viszonylag rövid idő alatt, ezen a mély fekvésű, nádas, mocsaras foltokkal szabdalt területen országszerte elismert hírnévre tett szert az orosházi parasztság. A letelepülést követően a legjelentősebb gazdálkodási ág az állattenyésztés. A szarvasmarha fontosabb, mint a ló. A falu körüli legelőkön tehenet, sertést legeltetnek, a távoliakon juhokat és a rideg gulyát. A múlt században már a gabona adta a mezőgazdasági termelés zömét. A jó minőségű orosházi búza keresett volt szerte az országban és külföldön. A belőle készített orosházi kenyér országszerte fogalommá vált, sőt Magyarország határain kívül is ismert volt. (Erről részletesen írt Szabó Pál, a polgári iskola tanára, az „Orosházi házikenyér" című kiadványában.) A bekérjesebb kertészeti kultúra is meghonosodott Orosházán. A ház vagy a tanya körül zöldséget termeltek és gyümölcsöt is telepítettek, az arra alkalmas területen pedig szőlőt is (lásd: Szőlők városrész elnevezése). A gőzgépek, a traktorok, a munkagépek használatában is az elsők között voltak az orosháziak Magyarország alföldi részén. A múlt század második felében igen elterjedt a baromfitenyésztés is, a baromfikereskedők és főleg az olasz kereskedők által létesített telepen történő felvásárlás révén jelentős mennyiségű baromfit és tojást vittek ki Orosházáról. Az orosházi piac messze földön híressé vált. Féja Géza „Viharsarok" című szociográfiájában írja 1937-ben: „Orosháza piaca vallomás: baromfihadseregek, tojáshegyek s a gabonászsákok ezrei, a konyhakertészet remekei... Exportképes termelés 261