Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Csizmadia Lajos: Emlékezések az orosházi evangélikus népiskolák államosítás előtti negyedszázadára

meket is. Ezt követte a beszámolás a kijelölt tanítási anyagból. Hallottuk az idősebbektől, hogyan alkalmazták a versenyszellemet: Az első padban elsőnek lenni volt a legnagyobb kitüntetés. Ha a jobbra mellette ülő jobban, szebben mondta el vagy oldotta meg a feladatot, akkor „levetette" társát, s helyet kellett cserélniük. Ezt a módszert mi már nem alkalmaztuk. Nagyon időigényes és túlhaladott volt. A gondolkodás fejlesztése és a nemes érzelem keltése többet ért. Az új anyag feldolgozására meg a gyakorlásra terelődött a figyelem. Arra, hogy értse és alkalmazni is tudja a tárgyalt gondolatokat, ismeretanyagot a gyermek. Azt, amit otthon be kell vésnie. Ezért az összefüggések felismerését lehetőleg velük végeztettük el. Az otthoni, házi feladatot is közösen beszéltük meg. Az óraközi szünetekben elengedhetetlennek tartottuk a játékot. Ebben nagy előnyt jelentett, hogy azonos korúak játszottak együtt. Ez különben természetes is volt, minthogy minden iskola (osztály) külön udvarral rendelkezett. A tanítást az utolsó óra végén imával és énekkel fejeztük be, majd az egy irányban lakókat külön-külön csoportosítva, kikísértük az iskola kapujába, s köszönéssel búcsúztunk egymástól. A tanítóválasztás Az evangélikus egyháznál a tanítókat választás útján alkalmazták. Az 1930/31es tanév végén pl. három idős kartárs kérte nyugdíjaztatását. Ekkor Fasang Árpád, Macher Lajos és Székely Béla tanítókat választották meg. A következő tanév telén egy fiatalember temetésén a kántori teendőket végző Adamcsok Lajos a hóviharban megfázott, s hamarosan meg is halt. Az egyházközség által meghirdetett pályázatra együtt adtam be Darvas Józseffel a pályázatomat, akivel együtt tanultam mind az orosházi polgári iskolában, mind a kiskunfélegyházi tanítóképzőben. Oklevelünket 1932-ben szereztük meg, sőt kántori vizsgát is egyidőben tettünk a szarvasi ev. tanító(nő)képzőben. Hazánkban ekkor volt mélyponton a gazdasági helyzet. Rajtunk kívül még í5-en próbálkoztak. A sok jelentkezőt látva, dr. Marsall állatorvos azt a javaslatot tette, hogy a képviselő-testület a helybelieket részesítse előnyben. így maradtunk ketten riválisok. A választást 1932. aug. 7-re tűzték ki. Megkezdődött a harc a két tábor között. Nemcsak a tantestület, hanem a választók (az egyházközség választójoggal bíró polgárai) is megoszlottak. A választás vasárnapra esett, s rá az istentisztelet után került sor. Minket a keleti hajó első padjába ültettek. Ritkán voltak ilyen nagy számban a templomban. Kálmán Rezsőig, lelkész nyitotta meg a választást. A hagyományos szokás szerint cédulát kellett húznunk, eldöntendő, melyikünk megy előbb az orgonához, s melyik éneket kell megfelelő prelúdium és postludiummal ellátva bemutatnia. Először Darvas Józsefre került sor. Neki a „Tündöklő hajnali csillag" kezdetű éneket kellett eljátszania és énekelnie. Izgalmában mind az orgonajátékot, mind az 235