Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Csizmadia Lajos: Emlékezések az orosházi evangélikus népiskolák államosítás előtti negyedszázadára

éneket eltévesztette, úgyhogy újra kellett kezdenie mindent. Leverten jött vissza a helyére. Én a „Jer, dicsérjük Istent" kezdetű éneket húztam ki. F- dúrban volt a koráikönyvben. Szép prelúdiumot és postludiumot találtam hozzá. Mikor hiba nélkül sikerült minden, s megkönnyebbülten mentem vissza helyemre, „biztos, téged választanak meg" - súgta a fülembe. Én egyáltalán nem voltam biztos benne. Megkezdődött a személy szerinti szavazás. Cédulával. Elég hosszan tartott; ellenőrizni kellett, hogy csak a szavazólistán szereplők éljenekjogaikkal. (A szavazójog az egyházi adó befizetésének a függvénye volt). Amikor mindenki leszavazott, felbontották az urnákat, s megkezdődött a számlálás. Ez volt igazán izgalmas. Az ellenőrzés után kihirdették az eredményt: Darvas József 284, én pedig 555 szavazatot kaptam. Nem akartam hinni a fülemnek. Darvas gratulált. Nagyon sajnáltam, hogy mint jóbarátokat így hozott össze bennünket a sors. Mikor első könyve megjelent, kissé felszabadultam a belső nyomástól. Talán így volt jó; így rendelte az Isten. A vasárnapi gyermekistentisztelet Természetes szokás volt, hogy minden vasárnap reggel 8 órakor gyermekistentiszteleten vett részt a tanulóifjúság, akik az iskolából osztálytanítóik vezetésével vonultak a templomba, és foglalták el ott a helyüket. A nevelők a pad szélén ültek, onnan tartották szemmel tanítványaikat, éberen őrködve a fegyelem megtartásán. A hitoktató lelkész megjelenését felállva köszöntötte az ifjúság. Megszólalt az orgona, mély hatást gyakorolva a gyerekekre. Felcsendült a kijelölt ének. Csodálatos volt a csengő gyermekhang éneke. A kezdő ének végén a lelkész a szószékről felolvasta a bibliából a gyermekeknek szánt igét. Ezt a tanulók felállva hallgatták végig. Utána helyet foglaltak, hogy meghallgassák az igehirdetést. A lelkész érthetővé tette, a gyermeki értelem szintjére hozta a bibliai igét, és összekapcsolta a mindennapi élettel. A gyermeki lélekkel való ilyetén kapcsolat, a textus kibontása gondolkodóba ejtette, saját életükre figyelmeztette a tanulókat. Megismerték a helyes utat, észrevették saját gyöngeségüket és hibáikat, a szép emberi tulajdonságokat, a követendő eszményt. Más szóval: a beszéd önkritikára késztette, saját hibáik kijavítására serkentette őket. Nemes eszmények birtokosai lettek. A beszéd után újra felcsendült az ének, majd megkezdődött a kivonulás. A gyerekek elcsendesedve visszamentek iskoláikba, majd onnan hazatértek. A majális Kedves és elmaradhatatlan esemény volt az ev. népiskolákban az évenként megtartott tavaszi kirándulás. Gyopáros kiépítése, parkosítása után a községi vendéglő udvarán gyűlt össze a majálisra kivonult gyerekhad. 236