Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Csizmadia Lajos: Emlékezések az orosházi evangélikus népiskolák államosítás előtti negyedszázadára

helyiek - megtudván szándékukat - féltve az addig általuk használt legelőt, méneseikkel rontottak rájuk. Lovaikat hosszú szőrkötéllel akasztották össze, azzal rángatták ki a sátrakat. Ekkor történt a néphagyomány szerint az első haláleset; egy kislány lett az áldozat. A gyászszertartást pedig Dénes Sándor tanító (úgy tetszik, lévitatanító lehetett) tartotta, osztozva a szülők fájdalmában. A tanítás már a letelepedés évében megkezdődött, mert a helység lakossága csakhamar újabb zombai emberekkel 70 családra gyarapodott. A tanítás az első bíró, Szálai János Öreg utcai házában folyt, ahol templom híján az egyházi összejöveteleket is tartották. A növekvő igényeknek megfelelően fokozatosan és ésszerűen építették ki az ősök a népi bölcsességet igazoló és jól példázó iskolahálózatot. A részben osztott I-II. osztályokat a település fő részeinek központjaiban - hogy a kicsinyeknek ne kelljen messzire menniük-: a mai Zombai, Hajnal, Makói (Szalmapiac tér), Rákóczi és a Thék Endre utcákban, a harmadikosokat a mai Bajcsy-Zsilinszky és a Táncsics utcában, a negyedikeseket a mai Ady Endre és a Thék Endre utcában, az ötödikeseket és hatodikosokat a Mikszáth Kálmán utcában, az úgynevezett Központi iskolában helyezték el. Szokások az ev. iskolákban A tanítás kezdetben délelőtt és délután folyt. Délelőtt 8-1 l-l2-ig, délután 2-4ig. Mikor az állami népiskolában bevezették a csak délelőtti tanítást, Csizmadia Mihály igazgatósága alatt az evangélikus egyház presbitériuma is engedélyezte a 8-13 óráig tartó ún. egyhuzamos tanítást. Komoly vívmány volt ez abban az időben. A gazdasági válság arra ösztönözte az Evangélikus Nőegyletét, hogy 1930. februárjától ingyenes ebédosztással enyhítsen a nehéz helyzeten. A nyomorenyhítő mozgalom keretében a jobbmódú, főként parasztgazda családok adták össze a nyersanyagot; az ebédet a nőegyleti házban készítették el, s az egyes iskolaegységekben (osztályokban) osztották szét - osztályonként átlag 5-6 gyermek között. - Több tanuló ételhordóval jött az iskolába, hogy hazavigye az egész család számára a kapott ételt. A Nőegylet gondoskodott a szegény tanulók ruházkodásáról is. A hideg idő beállta előtt a nevelők felmérték az igényeket, összeírták a támogatásra szorulók neveit, s azt eljuttatták az egyházi vezetőkhöz, akik rendezvények és gyűjtések útján igyekeztek pótolni a kirívó hiányokat, s enyhíteni a családok gondjain. Szép szokás volt, hogy a nevelők reggelenként jogadták tanítványaikat, s ezzel sikerült kiküszöbölniük a rendbontásokat, megelőzniük a fiatalos kilengéseket. Csengetés nem volt. Az emberi szó többet ért. A teremben megszólalt a harmónium. Ez volt a jel a felállásra. Elénekelték a legutóbb tanult egyházi énekeket. Következett a tanítás előtti ima. Ez megszelídítette még a szilaj természetű gyer234