Sz. Kürti Katalin: Munkácsy-ereklyék és dokumentumok a békéscsabai múzeumban (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 18. Békéscsaba, 1994)

festőművész (Munkácsy pártfogoltja), Malonyay Dezső, titkára is részletesen leírták a házat. Megemlékezésükből idézünk most. „Mielőtt az ember Munkácsy nagy műtermébe ment, egy kis sötét, felülről világított fülkébe jutott: ebben állott, igen szépen hatott Barry as márványszobra: Az első halott (Kain és Ábel). Ugyanitt lógott Munkácsy egy tanulmánya a Krisztus Pilátus előtt képhez, az Anya gyermekével és egy szép perzsaszőnyeg a szobor mögött. E mellett a kis fülke mellett, de még a lépcsőházban, ahol különben rendkívül sok érdekes régi fegyver és szőnyeg volt felaggatva, egy kis, keskeny falon, a másik műterem (nagy szalon) mellett való bejáratnál, egy bájosan keretezett s még bajosabb Munkácsy kép függött: egy kis napnyugta. Rendkívül nagy, mesteri tudással és átérzéssel festett képecske volt ez: könnyen, zseniális egyszerűséggel, jóformán semmivel, egy kis bitümbe kevert fehér és zöld festékkel csinált, inkább odaírt festés volt ez. Erdőrészlet, sűrűn beültetett görbe fákkal. Egyike azon remekül festett, általa nem sokra becsült tanulmányainak, vagy inkább mesteri mulatozásinak [...] Egy Lédája is ilyen gyorsan és szépen festett kis kép. Ugyanitt egy állványon állt egy férfiképmás, a legjobb E. Charlemont kép. Ennek a lépcsőháznak a világítása kis kerek színes hollandi üvegeken szűrődött át a drága szövetekre, képekre, és faragásokra. A nagy szalon és a dohányzóterem nyílott innen. Mindegyiknek bejáratát egy-egy nehéz gobelin takarta s benne a szobákban valóságos műkincsek voltak, különböző korszakokból, különböző stílusban: a bútorok, gobelinek, kandallók, erkély és plafondok. Itt voltak azok a sokszor lefestett gobelines támlás és karosszékek s a vörösbársonyos székek, melyek a Milton és Liszt képhez is szék modellül szolgáltak. Itt volt az a zongora, melyen Liszt és Ambrais Thomas sokat játszottak" - írta Rippl Rónai József. „Óriás műterme - írja Malonyay - a második emeleten volt, a nagy szalon mellett. Ott érezte magát mindig legjobban, a műhelyben, mint ahogy ő szokta volt mondani. Egy remek nagy hollandus szekrényt - mely gyűrve volt szebbnél szebb antik szövetekkel s kosztümökkel - a hatalmas vázlattartó polcokat, a breton faragású nagy kandallót leszámítva, nem volt ott egyéb bútor a festék és ecsettartó asztalokon, a nagy kerekes lajtorján és a festőállványokon kívült. A falakat nagy képeinek első szín- és szénvázlatai borították. Az egyik szögletben lógott a Krisztus-Pilátus nagy színvázlata, odébb a Kálvária, alakok egyes képeiről, a kandalló fölött a Mozart szénvázlata. Két csavaros jeruzsálemi oszlop között egy gyönyörűen fakult goblénen a Kentaurok harca, a vázlatkönyvekkel megrakott polcok fölött egy másik nemesen fakult góbién volt kifeszítve, amelyen egymásnak rontó elefántok s tomboló paripák között verekszik macedóniai Sándor. Az ablak melletti sarokban volt az ő karamáni szőnyegekből feszített kedvenc pihenő sátra, alóla át lehetett tekinteni az egész 14