Sz. Kürti Katalin: Munkácsy-ereklyék és dokumentumok a békéscsabai múzeumban (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 18. Békéscsaba, 1994)

műtermet; a szögletet betöltő kerevet fölött tükrök lógtak s egy óriási tükör a sátor fölött is, hogy kétszeres távolságban is láthatta alkotásainak szín és távlat hatását. Ott szokott pihenni, ott gondolkozott el esténkint. " [Utóbbi: Fényképjegyzék I. 19. és/20.] Ebben a házban volt a Mozart halála című festmény emlékezetes bemutatója 1886 tavaszán. Munkácsy szorgalmasan készült a feladatra, ezt bizonyítják a hagyatékban lévő régi metszetek Mozartról és családjáról. [Ereklye II. 6-8.] 1885 szeptemberében elutazott Salzburgba, hogy a hely szellemével is ismerkedjék. A Mozart halálát 1886 tavaszán mutatták be műtermében. Cécile-ék - Audrant zeneszerző tanácsára - a festmény mögé rejtették el a zenekart és az énekkart, s Mozart Requiemjét szólaltatták meg. A szerencsétlen ötlet nem használt az erőtlen, bár részleteiben pazar képnek, s elindította a Munkácsy ellen bizonyos körökből már régebben kezdeményezett támadásokat. Megjegyzések bőven voltak, és lehetettek is. Munkácsy a csábítások hatására elindult egy olyan kétes úton - saját gyengesége miatt -, amelyről már nem tudott visszafordulni. Régi bartája, Antokolszkij szobrász így fejezte ki aggodalmát 1886-ban: „Végtelenül sajnálom, hogy olyan festőművész, mint ő, akinek a természet és a sors mindent megadott, mégis talmi csillogás után futkos - és e célból gyakran visszaél tehetségével. Ez a mi időnk rákfenéje. Senki nem ronthatja úgy meg a művészeket, mint a kereskedők, akik nemcsak kibérlik, de gyakran rabságba döntik őket. Ki tudja, hogy nincs-e már Munkácsy is az ilyen művészek között?" Mint ahogy Antokolszkij sem mondta meg véleményét Munkácsynak, mások sem egy jó ideig. A festő azonban tudta (vagy csak érezte?), hogy ereje fogytán van, s régi énje is elhagyta. Látta a feltörő, új nemzedék sikerét, nem tudott velük azonosulni, de véleményét sem tudta eltitkolni. Miközben egyre inkább elszakadt kora képzőművészeti irányzataitól, a haladástól, egyre közelebb került a francia felső tízezer világához. S hogy ennek érdekében Cécile mindent megtett, bizonyította a híres Liszt-estély, 1886. március 23-án, amelyről minden párizsi lap társasági rovata beszámolt és a Figaro metszetet is közölt. Ide járt Európa több jelentős politikusa (a svéd, a dán király, az angol, orosz trónörökös), írók (ifjabb Dumas, A. Wolff, E. Renan), festők, szobrászok Q. P. Laurens, Charlemont, Chaplin, Duez, Lefebre, Détaille, Brozik.) Kari Sedelmeyer látta, hogy Munkácsy egészségi, illetve idegállapota roszszabbodik, művei már nem érik el régi sikereiket, s az európai műkereskedelem már a modernek iránt kezd érdeklődni. Új felvevő piacot: amerikai utat 15