Sz. Kürti Katalin: Munkácsy-ereklyék és dokumentumok a békéscsabai múzeumban (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 18. Békéscsaba, 1994)

a Búsuló betyárt (Déri Múzeum, Debrecen), amely - bár idézte Madarász Viktor: Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben című festménye hatását - megmutatta a későbbi Munkácsy-művek jellegzetességeit: a mély pszichológiai jellemzés fontosságát, a drámaiságot, az egységes szín- és formavilág megteremtésének igényét. О maga érezte, hogy tovább kell fejlődnie különösen a rajzolás terén, ezért beiratkozott a müncheni Képzőművészeti Akadémiára. A magyar származású Wagner Sándor tanítványa volt, de jobban hatott rá W. Kaulbach. Itt festette a Vihar a pusztán és Dűlő szénásszekér című műveit, amelyek részben kötődnek a Lotz Károly képviselte magyar romantikus tájképfestészethez. Nagy hatással voltak művészete alakulására az 1867. évi párizsi világkiállításon látott francia realista festmények. Visszatérve Münchenbe W. Leibllel kötött barátságot, s beiratkozott az Adam fivérek magániskolájába. 1868-ban Düsseldorfba költözött, hogy közelebbről megismerje L. Knaust. Első sikerét az Ásító inassal aratta, amelyben sanyarú gyerekkorának, asztalossegéd múltjának állított emléket. Festői önállósodásának, merész kifejezésének, egyéni színvilágának fontos állomása ez a Düsseldorfban festett kép. Egyre inkább eltávolodott L. Knaustól és Vautiertől, korábbi eszményképeitől, és kereste a rokonságot Leibllel, Courbet-vei, a francia realistákkal, illetve magyar kortársaival: Thánnal, Lotzzal, Madarásszal, Paál Lászlóval, akihez szoros barátság fűzte. 1869-ben festette meg a Siralomház-at, amelyhez több modellt fotóztatott. (Ezek egy része a Magyar Nemzeti Galériában, más része Békéscsabán található.) Ez a mozzanat azt mutatja, hogy kétségbeesett anyagi helyzetében kitalált egy egyszerű és olcsó megoldást, de azt is jelzi, hogy biztosan, határozottan kezdett munkához. Műtermében meglátogatta John R. Tait újságíró és P. William Willstaek amerikai vasgyáros. A milliomos igen magas összegért vásárolta meg a festményt (amely később a philadelphiai Szépművészeti Akadémia kinese lett). A művet bemutatták a párizsi Szalonban, és érmet nyert. A fiatal magyar festő egyszerre híressé vált: hiszen drámai erővel merte bemutatni a „művelt nyugatnak" a félfeudális állapotban élő magyar népet, a betyárt, aki talán nem is rabló, csak a társadalom üldözöttje, a szegénység áldozata. Féktelen, pusztai indulat járja át a halálraítélt mozdulatlan alakját és ugyanakkor közöny is környezetével szemben. A jelenet, bár érezzük a kompozíció megtervezettségét, színpadiasságát, mélyen megrázó, nagy lélektani tudásra valló. A vörösek-kékek-fehérek drámai ellentéte szinte Liszt rapszódiáinak hatását idézi. Düsseldorfba visszatérve rövid utazást tett barátjával, Paál Lászlóval, majd Békéscsabára, Gerendásra jött, erőt és modelleket gyűjtött. Hazai emlékek9