Sz. Kürti Katalin: Munkácsy-ereklyék és dokumentumok a békéscsabai múzeumban (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 18. Békéscsaba, 1994)

bői, 48 örökségéből táplálkozik a Tépéscsinálók, de ugyanakkor benne van a francia-porosz háború friss élménye is. Ekkor tartózkodott Düsseldorfban de Marches báró, akivel közeli kapcsolatba került. A báró és felesége Párizsba költözésre ösztönözte, de támogatta ebben Zichy Mihály és Goupil műkereskedő is. 1871 novemberében érkezett Párizsba, ahol előbb egy szerény műtermet bérelt a Rue Lisbonne utcán, majd de Marches bárónő, Cécile Papier segítségével berendezkedett a Rue Legendre 6. sz. alatt. A párizsi Szalon kitüntető érme után 1873-ban újabb siker következett: Éjjeli csavargók, a Részeges férj hazatérése, a Köpülő asszony és két kisebb képe résztvett a bécsi világkiállításon és kivívta Pettenkoffen, Rjepin festők, Sztaszov múvészetkritikus és az oszták, francia műkritikusok elismerését. Magánélete is új irányba fordult. 1873 nyarán meghalt de Marches báró, és özvegyével, Cecilé Papier-vel 1874 augusztus 5-én, Colpachon kötöttek házasságot, mint azt a külön-külön kiküldött finom, de szerény meghívó is bizonyít. (Dokumentumjegyzék II. 1.) A meglepő csak az, hogy Cecilé meghívóján nem leány néven, hanem, mint de Marches bárónő szerepel, aki házasságra lép Munkácsy val. Nászútra Svájcba, a Lago Maggioréhoz, Milánóba, Velencébe, Pestre, Kalocsára, Békéscsabára mentek, majd 1874 őszétől szorgos munka következett. Goupil átvette festményeit és reprodukciókkal is népszerűsítette {Éjjeli csavargók, Gyermek az erdőben, Zálogház, stb.) Kapcsolatuk akkor szakadt meg, amikor Goupil vonakodott megvásárolni a nagyméretű Milton-t. Ekkor tűnt fel Kari Sedelmeyer műgyűjtő, aki átvette, a párizsi világkiállításon bemutatta a festményt, ahol az kitüntető érmet kapott. [Munkácsy fényképes belépőjét Id. a Dokumentumok II. 3. tétel alatt!] Sedelmeyer a képet Lennox Kennedy amerikai milliomosnak adta el, de megszerezte az európai vándoroltatás jogát. A festményről reprodukciókat és könyvet jelentetett meg, amelyek Békéscsabán találhatók. [Dokumentumok III. 1.] A sikereket az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodója is honorálta: Ferenc József vaskorona rendjelet és nemesi oklevelet adott Munkácsy nak. (Ezek a Magyar Nemzeti Galériában találhatók.) 1878-ban tízéves szerződést kötött Munkácsy és Sedelmeyer. Sokat sejtető a szerződés 3. pontja: „tekintettel Munkácsy úr termelőképességére, lehetséges, hogy évente kb. százezer frankot keressen". A számlakönyvből - amelyet 1878-tól 1887-ig vezetett Munkácsy, egyértelműen kiderült, hogy a festő teljesítette a hozzá fűzött reményeket. Ennek azonban ára volt: betegsége egyre súlyosbodott, mind több időt töltött Lamalou-ban, a gyógyfürdőben. Itt ábrázolja őt az egyik 1884 körüli fénykép. [Fényképek 1.14.] 10