Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

ságát. Csabán csak parasztbútorokat készített, így egyszerűbb darabokat bíztak csak rá. (Inastársa is arra emlékszik, hogy éjjeliszekrényeket készített). Teljesen új a marosi hajóút története, s Mvmkácsyra vall a 25 forint felhasználása is. A levél írója szerint Munkácsy a műhelyben aludt, s azt is feltételezi, hogy valamelyik inastársával egy ágyban. Ezt Gyöngyössy is így említi később: egy ideig ővele aludt egy ágyban Miska. A két, egymástól független adat erősíti egymást. A mindent összefirkáló Miska itt is előkerül, akár Csabán vagy Gyulán. A leírt emlékek értékét növeli, hogy Gyöngyössy nevét csak a levél végén említi, így Gyöngyössy élménye a leírásban nem befolyásolta. Ezt a firkáló Miskát idézi fel Dunajecz László a Művészet 1969. novemberi számában: „Itten Munkácsy nem csak ládákra, bútorokra festett szebbnél szebb tulipánokat, hanem- főnöke nem kis bosszúságára - a műhely falait, a bútorok belsejét is arcképekkel és virágokkal rajzolta tele. A 'hibáját' főnöke csak azért nézte el, mert a fiatal legény ügyes, lelkiismeretes asztalos munkájával nagyon meg volt elégedve." Honnan vette ezeket az emlékeket a cikkíró, nem közli. Régi cikkek alapján vagy a szájhagyományból? Száz évvel az események után a kettő könnyen összekeveredik. De folytassuk tovább Munkácsy aradi életét! Gyöngyössy levele még egy fontos adatot tartalmaz: Munkácsy keveset keresett Albrechtnél, 2 forintnál többet nem tudott „összehozni." A nyomort jókedvűen tűrte ugyan, de kosztja napi 15 zsemlye volt: 5 reggel, 5 délben és 5 este. Meleg ételhez olykor vasárnap sem jutott. A legények le is nézték, s elnevezték Zsemlés Miskának. Hasonló élet rajzolódik ki Munkácsy önéletrajzából: „Úgy éreztem, hogy napról-napra szerencsétlenebb vagyok, hiába néztem a jövőbe, mindenfelé el volt zárva az út. Még csak reményem sem volt, hogy megszabadulok attól a környezettől, amely napról-napra elviselhetetlenebbnek tetszett. Nemcsak lelkileg, hanem testileg is megtörtem, összeestem. így például hat hónapon át nem ettem meleg ételt, csak kenyeret, néha egy kis darab szalonnát, vagy sajtot és egy korty bort ittam hozzá. (Más fordításban: Persze, soha egy korty bort se.) Ez az életmód természetesen nagyon legyengített. A második év végén már egész rossz bőrben voltam, alig volt jártányi erőm és gyakran kiütött rajtam a láz, úgy, hogy dolgozni sem tudtam. Mi lesz velem? - aggódtam magamban. - A magad embere vagy, másra ne számíts - zúgott a fülembe állandóan nagybátyám figyelmeztetése. Betegen, agyonhajszolva, összetörve visszaindultam nagybátyámhoz. Csak annyi pénzem volt, hogy éppen elutazhattam hozzá. Most már Gyulán lakott, ahol időközben nagyon jó állást szerzett magának." Ezzel elkezdődik Munkácsy életének gyulai időszaka. 90