Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

AZ ASZTALOSSÁG ÉS A MŰVÉSZET KÖZÖTT.« GYULA, 1861 Az ország politikai helyzete 1860-ban alaposan megváltozott. A rákényszerített Bach-rendszer nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, s Ausztria a külső és belső kényszer hatására feladta az önkényuralmat. Az október 20-án kiadott „Októberi diplomá"-ban ismét a megyékre bízta az ország közigazgatását. Békés megye az elsők között szervezte újjá a megyerendszert. A megyei közigazgatás november 18-án megkezdte működését. A nemzet az 1848-hoz való ragaszkodását azzal fejezte ki, hogy a negyvennyolcas tisztviselőket helyezte viszsza állásaikba. „Megható jelenet volt együtt látni a megye azon fiait - írja a szemtanú a tisztválasztó ülésről -, akik a hazáért küzdöttek, börtönt szenvedtek, és látni a választó közönség azon őszinte ragaszkodását és lelkesedését, mellyel azokat mintegy jutalmul a megye tiszti állásaira helyezte." A 48-as Radikál-párti Reök István is helyet kapott a megválasztott tisztikarban, noha 1848-ban nem Békés megyében élt. Már 1860. október 22-én Gyulán találjuk, ahol előbb a városi tisztikarban „tiszttartó tanácsnok", majd 1861 márciusától a megyénél „fizetéses törvényszéki táblabíró." Otthagyta hát a gerendási tanyát, s 1860 utolsó negyedében Gyulán a Pacsirta utcán bérelt lakásba költözött. így került Miska Gyulára, amikor nagybetegen „hazajött" nagybátyjához. „Nem mondhatom, hogy túlságosan szívesen fogadott. Fogalma se volt arról, hogy nyomorgók és beteg vagyok. - Mit csináltál megint? - ordított rám. - Ilyen semmiség miatt otthagytad a helyedet?... Másnap nagy lázam volt, s mikor ezt látták, gyorsan elküldtek az orvosért, aki váltólázat állapított meg és gondosan kezelt." Reök bácsi tehát Miska váratlan megjelenésében valami „Jugendstreik"-ot vélt, amire volt is már példa, amikor megszökött Lángi uramtól Békéscsabán, s csak az orvosi vélemény változtatta meg magatartását. S talán ez a betegség mentette meg Munkácsyt a festészetnek. De erről inkább beszéljen ő, ahogy az Emlékeimben megírta: „Néha egész jól éreztem magam, csak gyenge voltam nagyon. Minden második napon aztán jött a láz és ezen az orvos sem segíthetett. Úgy feküdtem, mint az élő halott, tétlenül és nagyon unatkoztam. Rajzolni kezdtem, hogy valamivel eltöltsem az időt. Néha újra elfogott a vágy, hogy régi álmaim teljesüljenek és áhítattal bámultam a falon a metszeteket. Egy szép napon a legnagyobbat és legnehezebbet leemeltem a szegről és boldogan nekiültem, hogy lerajzoljam. 91