Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

AZ ASZTALOSLEGÉNY ARADON [1858-1860] Munkácsy alig négy-öt oldalt szentelt önéletrajzában az Aradon először eltöltött két évnek. Mi, más forrásokat is felhasználva, megpróbáljuk kibővíteni ismereteinket Munkácsy aradi életéről. Abban az időben a céhszabályok előírták, hogy a felszabadult legény legalább három évet a megyén kívül vándorlásban töltsön, s csak ezután jelentkezhetett a céhnél, hogy „remekét" elkészítvén felvétesse magát a mesterek közé. Munkácsy is így tett. Ezért utazott a megyén kívülre, az alig negyven kilométerre lévő Aradra. „Magam maradtam, gondolkozni kezdtem, azaz álmodozni és a vonat robogása csak növelte képzelődéseimet. Megtapogattam zsebemben az öt forintot, s azt hittem, hogy most már nem kell visszariadnom semmitől, nem érhet semmi baj és semmi veszedelem. Útitársaimnak gyors nyíltszívűséggel mindjárt elmeséltem körülményeimet, s az egyik rögtön védőszárnyai alá fogadott. Mikor hat óra táján megérkeztünk Aradra, segített is nekem, hogy ládámat a »herberg«-be vigyem." A herberg a legények átmeneti szálláshelye volt a céhkorszakban. Akár átutazóban voltak a városon, vagy megérkeztek, hogy munkahelyet találjanak, a herbergben kellett megszállniok, s másnap az atyamesternél jelentkezvén az jelölte ki a soron következő mestert a legénynek. Munkácsy egy ilyen nagyvárosi herberg világát festi le a következőkben, de mestere kiválasztásakor - úgy látszik - eltértek a szabályoktól, amit egyébként üldözendő tettnek tekintett a céh. „A »herberg« olyan helyszerző-féle kocsma volt, ide jártak az összes állástalan mesterlegények. Szerencsétlenségemre éppen szombat este volt, s már nem kaptam szállást. Az egyik sarokban kártyáztak, a másikban nevetgéltek, ettek-ittak az 84