Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

akad. Az asztalosinas életének megrajzolásakor elsősorban Munkácsy önéletrajzára kell támaszkodnunk, amely azonban gazdag élményanyagot tartalmaz életének legszomorúbb időszakáról. Nem sokat fogunk hozzátenni ehhez az élményanyaghoz. Feladatunknak tartjuk viszont, hogy a szereplőket felfedjük, az eseményeket időrendbe helyezzük, s ezzel közelebb hozzuk a korhoz, hozzájáruljunk Munkácsy gyermekkorának pontosabb megismeréséhez. Kezdjük mindjárt inaskodásának induló dátumával! Munkácsy szerint tíz éves múlt hat hónappal, amikor Reök és Lángi a szerződést aláírták. Ez - nagyon pontosan számolva - 1854. augusztus 20-át jelenti. Ugyanakkor egy csabai céhtörténetíró a századfordulón még a következő adatot jegyezte ki a csabai asztalos céh könyvéből: „1855. évi január 6-án Lang György beszegődtette tanulóját Lieb Mihályt." A két adat között tehát négy és fél hónap különbség található. Meglehet, hogy a szerződés aláírása még nem jelentette az inaskodás azonnali megkezdését. Szokás volt ugyanis, hogy az inast próbaidőre vették fel, s csak néhány hónap elteltével jegyezték be hivatalosan is a céhkönyvbe. (Meggyőződésem, hogy Munkácsy nál is így történt - maga is nyári hónapokra teszi első emlékeit, de tartjuk magunkat a hivatalos beíráshoz, s 1855-től számítjuk inaskodását.) LANG GYÖRGY ASZTALOSMESTER így hívták Lángi uramat, Munkácsy mesterét. A magyar nyelv azonban nem szereti a sok mássalhangzót, s a mindennapi ejtésben kapott a végén még egy „i" hangot, - így maradt meg Munkácsy emlékezetében is. Munkácsy felfogadásakor 40-41 éves volt, s a 60-70 tagot számláló csabai asztalos-, molnár- és pintércéh céhmestere 1854-től 1857-ig. (Majd újólag 1864-1866 között.) Mesterlevele szerint épület- és bútorasztalos. 185 l-ben még csak egy legény és egy inas dolgozott műhelyében, de Miska idejében már 5 inas és 4-5 legény állott Lang uram és neje, Bajtsi Zsuzsanna asszony szolgálatára. Tehetős, tekintélyes ember volt tehát a csabai asztalosmesterek között. Tudását Munkácsy is elismerte: „Meg kell említenem, hogy Langi mester a festő és mázoló nemes hivatást is betöltötte, mert az egész környéken nem akadt ilyen mesterember. О festette ki az összes útszéli kereszteket és búcsú járóhely eket, amelyek a városban és környékén voltak." 52