Czeglédy Imre: Munkácsy Békés megyében (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 17. Békéscsaba, 1994)

dagyógymódja segített rajtam. Sejtelme sem volt a fazék káposztáról.. .Csak nagynéném tudott a dologról, aki halálos izgalmakat állt ki a káposztaevés után, mert nem tudta, hogy mi lesz a vége. Mikor aztán minden jóra fordult, előállott a titokkal és leleplezett nagybátyámnak, aki dühösen kifakadt: - Nem lehet tudni semmit. Nem biztos, hogy a káposzta gyógyította meg, valószínűbb, hogy a csodakúra!... A fő az, hogy tényleg meggyógyultam. Csak nem akartam erősödni és az ájulások nem múltak el. Vissza kellett volna térnem a gyalupadhoz. Legalább is nagybátyám rámrivalt egy reggel: - Micsoda? Nem akarsz menni? - Nem. - Miért nem? Gőgösen feleltem erre: - Mert festő vagyok... Képzelhetik, hogy milyen arcot vágott. - Mit mondtál? - Festő?... Tán megbolondultál? - De bácsikám, hiszen te is mondtad, hogy még festő is lehet belőlem... - Ostobaság! Hát komolyan vetted?... - És Szamossy mester is azt mondta... - próbáltam közben megjegyezni. Elmeséltem, hogy megismerkedtem Szamossyval, aki biztatott és ösztönzött, hogy ne csüggedjek, mert szép jövő vár rám. Reök bácsi nagyon meglepődött. Egészen oda volt, hogy milyen szilárd az elhatározásom. Aztán ijesztgetni kezdett és előadást tartott a festészetről és a művészetről, a pálya összes nehézségeit leírta, tanulásról, szorgalomról beszélt, történelemről, aesthetikáról, anatómiáról, távlat-tanról és általános műveltségről, amely nélkül festő nem boldogulhat. - Eveken át kellene szorgalmasan tanulnod - tette hozzá - hogy festő legyél!... Ha tudtam volna, hogy nagybátyámnak igaza van, talán meghajoltam volna akarata előtt. De nem is sejtettem a valót és gyerekes ártatlansággal hazudtam neki, hogy Szamossy mindezt már elmondta. Egyébként már értek is a festészethez, ceruzával nagyon jó portrét rajzolok és hogy mindezt bebizonyítsam: megkértem nagybátyámat, hogy üljön nekem modellt. Szegény ember. Tulajdonképen igaza volt, mégis belekerült a csapdába, ahonnan nem tudott kiszabadulni. О tudta, hogy milyen nehézségekkel jár a festő pályája. De azt már nem érezte, hogy a festő könnyen elviseli a nehézségeket. Elfogadta ajánlatomat. Először is megmutattam neki összes vázlataimat, amelyekről nem is tudott. Elibe tettem az albumot, s ő a ceruzarajzokban felismerte a szolgálót, a szomszédokat, a susztert, a házakat és az utcasarkot. Most már nem volt más hátra, mint az, hogy saját arcképe jól sikerüljön. Rögtön megkezdtem a munkát. Csak nagynénémnek volt egy-két kifogása, mindenki más el volt ragadtatva. A suszter nagyon dicsérte: 108