A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Balzovich László. Gyula városának és lakóinak jogi helyzete a középkorban

BMMK 16 (1996) 351-365. Gyula városának és lakóinak jogi helyzete a középkorban - Blazovich László Mint ismeretes, a Délkelet-Alföld történetének kutatását rendkívül megnehezíti a források hiánya. A 15. század előtti időből oly kevés forrás áll a kutatók rendelkezésére, hogy sem a települések, sem a régió folyamatos történetét rájuk támaszkodva megírni nem lehet. A kevés adatra építve analógiákat is felhasználva kell kiraknia a történésznek mint egy mozaikot a megrajzolni kívánt képet, a hiányokat pedig nagy erudícióval pótolnia, hogy a kép teljes legyen. így áll a helyzet esetünkben is, amikor Gyulának és lakóinak középkori jogi helyzetét kívánjuk bemutatni. A mai város középkori elődjének neve csak későn, 1313-ban került lejegyzésre Gyulamonostora néven. Hogy a monostor mellett település is állt az adat keletkezését megelőző időben, azt nemcsak a körülötte lévő települések (Krako, Szánna, Szerhet) nevének oklevélbe kerülése bizonyítja,

1 hanem az is, hogy 1332 és 1337 között a pápai tizedlajstromokban plébániás helyként szerepelt.

2 Ura feltehetően a király lehetett, talán ez volt az oka, hogy neve - bár a 14. században már a környező falvaknál tekintélyesebb település - oly ritkán szerepelt a forrásokban. Gyulát a hozzá tartozó uradalommal 1387-ben Zsigmond király Losonczi László erdélyi vajdának juttatta. Az adományozás Zsigmond király uralkodásának azon időszakára esett, amikor két kézzel szórta a javadalmakat a hozzá hű báróknak és nemeseknek. Ekkor került a közeli Pankota vára és uradalma is a Losoncziak másik ágának birtokába.

3 Mivel Losonczi János fiúörökös nélkül hunyt el 1401-ben vagy 1402-ben, Gyula és a hozzá tartozó uradalom visszaszállt a királyra, aki 1403. november 5-én Maróthi János macsói bánnak adományozta. A Maróthiak kezén terebélyesedett ki az uradalom, és tovább erősödött Gyula városa. A Maróthiak 73 évig tartó birtoklásának Maróthi Mátyus halála vetett véget, amely után az uradalom a koronára szállt, amellyel 1476-tól megkezdődött a Hunyadiak földesurasága. 1482-ben a gyulai uradalmat Mátyás király fiának, Corvin Jánosnak adta, akinek a kezében 1504-ig, haláláig maradt. 1510-ig a Hunyadi árvák, majd anyjuk birtokában volt, végül Frangepán Beatrix újabb házasságával Brandenburgi György őrgrófnak, II. Ulászló király rokonának a kezére jutott. Brandenburgi urasága 1530-ig tartott, amikor is a várat Czibak Imre elfoglalta, és haláláig, 1534-ig birtokolta. Ekkor, 1534-ben János király Patócsi Miklósnak adta, majd az ő halála után, fia nem lévén, testvére, Patócsi Ferenc kapta, aki tíz évig tartot1 Gyula város története I. A földesúri város. írta: Scherer Ferenc. Gyula m.város kiadása. 1938. (Továbbiakban: Scherer I.) 40-42. Karácsonyi János: Békés vármegye története (Továbbiakban Karácsonyi I—II., Gyula. 1896., 138. 2

Uo. 3 Scherer I. 42-43. Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros köz középkori településrendje. Békéscsaba, Szeged. 1985. 106. Engel Pál: A magyarországi birtokszerkezet átalakulása a Zsigmond korban. In: Kelet és Nyugat között. Történeti tanulmányok Kristó Gyula tiszteletére. Szerk.: Koszta László. Szeged, 1995. 141-159. 351