A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)
Gyucha Attila: Kora vaskori leletek Sarkad határában
Kora vaskori leletek Sarkad határában is. 52 Ennek a tárgytípusnak a keltezése a nevezett területek esetében sem történhet a Ha C-nél korábbra. Szintén egyedi darab az áttört, gombján füllel ellátott szíjelosztó. (14. kép, 15. kép 1.) A forma legközelebbi analógiájaként a bogács-tomorvári szíjelosztókat lehet megemlíteni, 53 melyeknek madárfejes csüngói északnyugat-balkáni kapcsolatra utalnak. 54 Valószínű, hogy a sarkadi tárgyon is csüngőrészek voltak. A magas gomb itt is a már említett sofronievói és brezjei darabokéhoz hasonló. A szíjelosztó vonalcsoportjainak megformálására jó analógiát találunk a Dalj/dályai lelet egyik kereszt alakban áttört korongján. 55 A szíjelosztók formáinak kialakítása ugyan kaukázusi-sztyeppéi minták alapján történhetett, de a tárgytípus kelet-Kárpát-medencei önálló fejlődését a keleten párhuzam nélküli darabok igazolják. Kialakításukra az i. e. VIII. században került sor az Alföld területén, a környező területek - részben módosítva formájukat - innen vették át azokat és használták az egész i. e. VII. században, sőt néhol az i. e. VI. század elején is. A sarkadi lelet bronzedényeinek töredékessége és deformáltsága igen nehéz feladattá teszi alakjuk, típusaik pontos meghatározását. A T alakban kiszélesedő, díszített edényfül a Stillfried-Hostomice típusú csészék jellemző eleme. (16. kép 1-2, 17. kép 1-2.) Egy kisebb töredék valószínűleg szintén ennek a típusnak egy másik edényhez tartozó fültöredéke lehet. (16. kép 3.) Szandán keletkárpáti típusú lószerszámzattal - áttört korongos végű zabla szájrésszel és Kossack la típusú háromcsöves zablaoldaltaggal - kerültek elő ennek az edényformának töredékei. 56 Ugyancsak háromcsöves oldaltagot is tartalmazott a badacsonytomaj-bazaltbányai lelet. 57 Ezeket a csészéket a lószerszámok alapján elsősorban a Ha B3-ra, az i. e. VIII. századra datálhatjuk, összhangban Müller-Кафе keltezésével. 58 A celldömölk-sághegyi 1. lelet edénye azonban - a később előkerült 2. lelet tárgyai alapján - korábbra, az i. e. IX. századra keltezhető. 59 A Késő urnamezős kultúra fémművessége tehát ennek a csészetípusnak a gyártását a Ha B2-ben kezdi el, és folytatja azt a keletkárpáti típusú lószerszámzat dunántúli megjelenésének idején, a Ha B3-ban is. Az edénytípust Középés Észak-Itáliától Észak-Európáig, Franciaországtól a Dnyeszter-vidékig használták, 60 főképpen a Ha B3 periódusban. 61 52 Kilián 1975. 3. t. 3, 5.: Olympia. - A szerző ebben a munkájában megjelöli a hasonló leletek elterjedését a Balkánon. (Kilián 1975. 82. t. 3.) 53 Hampel 1876. 41, 29-31. kép. 54 Kemenczei 1988b. 102. 55 Vinski-Gasparini 1973. 119. t. 11. 56 Gallus-Horváth 1939. XI. t. 2, 4. 57 Darnay-Dornyai 1958. XX. t. 58 Müller-Karpe 1959. 128. 59 Müller-Karpe 1959. 127., Mozsolics 1973-74. 84, 4. kép. 60 Az edénytípus elterjedését Strohschneider vizsgálta. (Strohschneider 1974. 10. t.) 61 A Stillfried-Hostomice típusú csészék használata átnyúlhatott a Ha Cl-be is. (Strohschneider 1974. 66., Prüssing 1991. 30.) 77
