A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)
Szilágyi Miklós: Domonkos János és a „Békésvármegyei Múzeum története”
Domonkos János és a „Békésvármegyei Múzeum története" csak névleges gazda is - hagyni a Múzeumot és a Nyilvános Könyvtárat nem akarta, és egyöntetűen az Egyesület létezését szükségesnek ismerve, azt fönntartani határozták. A föntartás természetesen csak a névben kulminált. A fölosztás következményétől félt mindenki. Új életet is próbált a gyűlés az Egyesületbe oltani, még pedig úgy, hogy a róm. kath. főgymnásium tanári karából kettőt a tisztviselők sorába választott. A tisztviselői kar így létesült: Elnök: Dr. Fábri Sándor, főispán. Alelnök: Kohn Dávid, lapszerkesztő. Titkárok: Korponai István, petrinus pap, főgymnásiumi tanár, Dr. Nuszbeck Sándor, törv. sz. aljegyző. Pénztárnok: Dobay Ferencz, könyvkereskedő, nyomda-tulajdonos. Ügyész: Hoffmann Mihály Jegyző: Mutschenbacher Gyula, petrinus pap, főgymnásiumi tanár Múzeum igazgató: Domonkos János, volt múzeum őr, népiskolai tanító. Múzeumőr: Gróh Béla, főgymnásiumi tanár Ennek a gyűlésnek jegyzőkönyvét vezette Korponai István. A megválasztott tisztikarból azonban csak Dobay Ferencz és Domonkos János teljesítettek szolgálatot; Kohn Dávid, mint alelnök, képviselte az Egyesületet néhányszor kifelé, mikor arra épen elkerülhetetlen szükség volt. A többiek soha nem gondoltak tisztségökkel, sem a Múzeumnak, sem a Nyilvános Könyvtárnak feléje sem néztek. Az 1908-ik évben Kolozsvárt két hetes tanfolyamot engedélyezett és segélyezett a Közoktatási Ministerium a muzeális tudományok elsajátithatása végett a vidéki múzeumok kezelőinek, őreinek számára. A tanfolyam tartott július 15-től 31-iglen. A Békésvármegyei Múzeum őre nem volt ugyan az államtól segélyezettek közt, de azért szintén részt vett a tanfolyamon, a Közművelődési Egylet pénztárából kapott 25 frtot. 34 E tanfolyamon az Archaeologiának minden ágából nyert alapos oktatást, melynek következménye képen a tárlókat újra rendezte. Az 1898-ban készült elhelyezési leltár ekkor is megváltozott, az akkor egymás mellé került tárgyak némelyike most más szekrénybe vándorolt. 1912-ben Unghvárról egyik nagyon régi tanítványától, aki építész mester lett, 4 fából készült szobrot kapott az őr a Múzeumban való elhelyezés végett. Az ajándékozó neve Danczka Gergely, a szobrokat Fekete-Ardóban a sírbolt mellé készült üregben befalazva találta, ahová a Perényi Imre-féle kath. üldözés alkalmával kerültek. Az egyik szobor Szt. István királyt, másik Szt. Imre herczeget ábrázolja, ezek a „Barokk" korból valók, egészen bearanyozva; a másik kettő kisebb, az egyik Szt. Gellért püspököt, a másik Boldog Bélát Szt. Gellért vértanú társát ábrázolja. 35 Ez a két szobor a „Renais34 Ez a tanfolyam lendületet adott Domonkosnak. Nagy vehemenciával ostorozza a „dilettánsok ásatásait" (Dilettánsok ásatásai. Nemzeti Kultúra, II. Gyula, 1912. 115. skk. 1.), emellett azonban néhány konstruktívabb gondolatot is megfogalmaz, különösen „Az archaeológia Békés vármegyében" c. cikkében, mely 1908-ban brosúraként jelent meg. (Lelőhelye: Erkel Ferenc Múzeum Adattára. - Az első lap felzetén a kiadó: „Békésvármegyei Közművelődési Egylet", a hátsó lap belső oldalán a nyomda jelzése: „Dobay János, Gyula". Mérete 101x152 mm, terjedelme 12 p.) 35 A négy szobor - csodálatos módon átvészelte a háború viharait - ma is a gyulai múzeum gyűjteményében található. 425
