A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Szilágyi Miklós: Domonkos János és a „Békésvármegyei Múzeum története”

Szilágyi Miklós sance" végéről váló. A talált szobrok 5-ike, egy térdelő angyal, a Nemzeti Múzeumba került. Mihalik József megszerzetté. 1909-ben az őr, mint tanító nyugdíjba ment 44 évi szolgálat után. Nyugdíja azonban a tisztességes ellátást - lakás hiányában - nem biztosította neki és feleségének. Kénytelen volt ügyvédi irodában keresni foglalkozását és jövedelmi pótlékot, majd 1910-ben a városi árvaszéknél díjnoki minőségben volt alkalmazva. Jellemző, hogy egy vasárnapi napon, mikor t.i. a múzeumot nyitni szokta, azt a megbízást kapta a polgármestertől, hogy a város-házán a kisdedeket oltó városi orvos mellett vezesse az oltási lajstromot és állítsa ki az oltási bizonyítványokat, ezt a megbízást másra kérte átruházni de a polgármester ama goromba parancsára: „Minden díjnok eleget tett ebbeli kötelességének, most Önön van a sor, azt teljesítenie kell, nem egyezem bele semmiféle helyettesítésbe, és így a Múzeum nyitása elmarad" azt felelte: „A múzeumnál vállalt kötelességem előbbi időből való és ott engem senki sem tud helyettesíteni, míg a polgármester úr által parancsolt dolgot az alkalmazott fiatal díjnokok bármelyike elvállalja napi díjam felajánlásért, azért tehát a múzeum nyitása nem marad el. " Erre természetesen a polgármester azonnal elkergetett, pedig nem csak díjnok voltam, hanem az árvatár kezelője, iratok kiosztója, végzések leírója és kiadó; szóval egy rendes tisztviselő munkáját végeztem.

36 1914-ben a Gyulai Szeretetházban családfői állásra kaptam megbízást. A Szeretetház fiatalkorú fiúk javítóintézete. Itt a gondnok halála miatt, majd a másik fiatal családfőnek mint katonának bevonulása miatt, egyedül maradtam, mint gondnok, igazgató, családfő és tanító 15 hónapig. A Szeretetház a városon kívül fekszik 9 kilométer távolságban, de a Múzeumot minden vasárnap és ünnepen kinyitottam. 1915-ben a Szeretetháztól megválva ismét városi lakos lettem, ekkor pedig a „Pénzügyi Felügyelőségnek számvevői osztályában" kaptam mint díjnok foglalkozást. Itt működtem 1918 évi április hó 15-ikéig. Összefoglalva ügyvéd melletti árvaszéki, szeretetházi és pénzügyi alkalmaztatásom időit, azok 9 évet tesznek; e 9 év alatt csupán vasárnap és ünnepnapokon értem rá a Múzeummal törődni és benne foglalatoskodni. Fő teendőmet a tárgyak magyarázata közben fölmerült tudományos előadások képezték. A látogató közönséget olyan dolgokban akartam képezni, melyekről az elemi iskolában mit sem hallhatott. Beszéltem tehát a föld forradalmairól, az akkor élt állatokról, a kövületek létesüléséről, az emberi táplálkozásról és a táplálék testté változásáról. Ezen előadásommal egy megrögzött alkoholistát gyógyítottam meg, illetve ragadtam ki szenvedélyének karjaiból, aki most is él és valahányszor találkozik velem, utcza hallatára hálálkodik.

37 Domonkos a kéziratához mellékelte írásos kérelmét és a polgármestertől kapott ominózus választ. A polgármesteri utasítás jól jellemzi a múzeum megítélése körüli tájékozatlanságot: „A díjnokok sorrendben és kivétel nélkül be voltak rendelve szolgálattételre s így a többiek jogsérelme nélkül kivételt nem tehetek annál kevésbé, mert más esetben sem adtam felmentést. Lehet, hogy elfogják végezni a munkát 3 óráig, ez esetben délutánja szabad, - ellenkező esetben azonban elmarad a múzeum, mert a meghagyásnak eleget kell tenni." Ezeknek az ismeretterjesztő előadásoknak egy kedves emlékét őrzi a „Vendégkönyv" (v.o.: 21. sz. jegyzet). Gyakorlatlan kéz jegyezte be: „Géczi István 1912 évi augusztus ho 4 Domokos Jánost szives kalauzássért (sic!) áldja meg az Isten." 426