A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)
Kertész Éva: Védettségi adatok a Dél-Tiszántúl botanikai szempontból jelentős területeiről
Védettségi adatok a Dél-Tiszántúl botanikai szempontból jelentős területeiről Az üde, félnedves talajú erdőtípus talaja mély, humuszban gazdag, jó vízgazdálkodású. Ezen a termőhelyen a kocsányos tölgy igen jó, erőteljes növekedésű. Nem véletlen, hogy éppen ezek az erdőfoltok képviselik a legnagyobb erdőgazdasági értéket. Lombkoronaszintjében a kocsányos tölgy dominál (1,60-1,80 cm 0), mellette a magyar kőris, a vénic szil és a vadkörte fordul elő. Cserjeszintje gazdag. Fő alkotói a veresgyűrű som, mezei juhar, bodza, erdőszélen a galagonya és a kökény. A típusra jellemző lágyszárú növények a gyöngyvirág (Convallaria majális), és a széleslevelű salamonpecsét (Polygonatum latifolium). Kísérő ligetedéi fajok: Viola elatior, Galeopsis speciosa, Circea lutetiana, Corydalis cava, Lamium galeobdolon, Lamium maculatum, Rumex sanguineus, Stachys silvatica, Ficaria verna, Arum orientale. Túlszaporodás esetén a gyomosodást jelző fajok a csalán Urtica dioica, Galium aparine, Tory lis japonica, Arctium lappa. A talajvízszint csökkenését, a degradáció különböző jeleit mutatja a 127 A erdőtagban levő gyöngyvirágos típus töredékes állománya. Uralkodó faj itt is a kocsányos tölgy. Állománya azonban kiritkult, cserjeszintje néhány maradvány tatárjuhar, mezei szil, és veresgyűrű som kivételével szinte teljesen hiányzik. A gyöngyvirág (Convallaria majális) azonban még megtalálható egy kb. 15x15 m 2es foltban, azonban a ligeterdei fajok itt már alig képviselik az asszociációt. A kiszáradó termőhelyek egyik jelentős veszélye az erdei ökoszisztémák károsodása. Egyik fontos tényező a ligeterdő dús cserjeszintjének megőrzése. Feltétlenül indokolt néhány ilyen „túlkoros" faállományú gyöngyvirágos típus fenntartása nemcsak erdőművelési, hanem természetvédelmi szempontból is, hiszen ezek a maradványerdők a ligeterdei fajok géncentrumait is jelentik. Az erdők talajvízszintjének általános csökkenése a Körösmenti erdők néhány hegyvidéki jellegű növényfajának megritkulását, illetve eltűnését okozta. Ezért is fontos a töredékeiben megmaradt reliktumjellegű erdőfoltok fenntartása és védelme. A Gyulavári-erdő Bányarét nevű védett erdeje hasonló problémával küzd. A tartós aszály és vízlevezetés hatására a terület gyomosodik, az idős kocsányos tölgyek igen gyorsan pusztulásnak indultak. Néhány jellegzetes karakterfajt már évek óta nem találunk: pl. Nephrodium filix-mas, Plathanthera chlorantha, Leucojum aestivum. Természetvédelmi kezelése, rekonstrukciója folyamatos vízvisszatartással, illetve időszakos nedvesítéssel lehetséges. Tótkomlósi törpemandulás (Amygdalus nana) Tótkomlós-Kaszaper között a 38-39-es km-kőnél az útszéli gyepsávban három erőteljes foltban (17x5 m 2 , 10x3 m 2 , 5x5 m 2 ) törpemandula (Amygdalus nana) maradványfolt található. A törpemandulás jellemző tagja a tatárjuharos lösztölgyeseknek és a sziki tölgyeseknek is. Régi, viszonylag bolygatatlan határmezsgyéken, vasúti töltés oldalában a macskaherével, szennyes ínfűvel, pusztai meténggel az egykori löszerdők vonalát kö7
