A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Kertész Éva: Védettségi adatok a Dél-Tiszántúl botanikai szempontból jelentős területeiről

Kertész Éva vetik. A törpemandula, népies nevén „hangabarack" kb. 0,70 cm magas, rózsaszínű virágai április elején, közepén nyílnak. Békés megyében Csorvás, Kondoros térségében a mezsgyéken még több helyen előfordult, de itt szinte teljesen áldozatává vált a nagyüzemi táblák kialakításának. A Mezőhegyes-Tompa-puszta vasúti töltésen található kb. 10 m

2-es állománya is veszélybe került, ezért ebből az állományból néhány tő áttelepítésre került a Battony a Kistompa-pusztai védett löszpusztagyepbe. A törpemandulást körülvevő gyepsáv is védendő, mert a ma már csak nagyon kis területen megtalálható löszpusztagyep (Salvio-Festucetum rupicolae) fajgazdag társulása is értékes. Többek között a kék virágú védett pusztai meténg (Vinca herbacea) is előfordul. A mintavétel alapján a gyepet a következő jellegzetes fajok alkotják: Festuca rupicola, Thalictum minus, Salvia nemorosa, Verbascum lychnitis, Carduus hamulosus, Linaria angustissima, Achillea pannonica, Astragalus cicer, Ornithogalum pyramidale, Stachys recta, Ajuga genevensis, Salvia verticillata, Hypericum elegáns, Anchusa barrelled, Artemisia campestris, Vinca herbacea, Rubus caesius, Euphorbia virgata, Trifolium montanum, Galium verum, Rosa gallica, Prunus spinosa. Javaslat a védelemre: A törpemandulát tövestől kiásni, virágját leszedni nem szabad (magról szaporítható). A növény fennmaradását nagymértékben veszélyezteti a szántóföld felől a kiszántás, a vegyszeres gyomirtás és az égetés. A Battonya Kistompa-pusztai rét A Battonya-mezőkovácsházi út 8-as kilométerkövétől nyugatra a Száraz-ér által körülölelve találhatjuk meg a Battonya Kistompa-pusztai védett löszpusztarétet. Területe 20 ha. Fennmaradása elzártságának és a lakott területektől való nagyobb távolságának köszönhető. Az eredeti posztglaciális xeroterm maradványfajokat őrző reliktum területek ma már valóban nagyon ritkák, és ennek érdekessége, hogy mindegyik szigorúan védett reliktumfolt a Dél-Tiszántúlon található. (Pusztaföldvár Tatársánc, Csorvás erdélyi hérics /Adonis transsylvanica/, és Kondoros, konya zsálya /Salvia nutans/ termőhelye.) Az alföldi löszpusztagyepek cönológiai és ökológiai felvételezését ZÓLYOMI (1958-1967) végezte el. A térszintből kiemelkedő löszhátak ma már jelentős részben szántókká váltak, ez történt a békés-csanádi löszhát, hajdan nagykiterjedésű löszgyep (Salvio-Festucetum rupicolae) vegetációjával is. Battonya és Kunágota környékén a „tályoggyökér" is termett, ami egyaránt jelenthette a tavaszi és az erdélyi héricset (CSATHÓ 1986). Előfordulásukat ma is igazolja az a két tő tavaszi hérics (Adonis veraalis), amely a Mezőhegyes-Battonya vasúti töltés oldalában talált menedéket (478-479 v. km között), a következő kísérőnövények társaságában: Vinca herbacea, Amygdalus nana, Cytisus ratisbonensis, Teucrium chamaedrys, Hypericum tetrapterum, Viola ambigua, Salvia nemorosa, Stachy Srecta. 8