A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Kertész Éva: Védettségi adatok a Dél-Tiszántúl botanikai szempontból jelentős területeiről

Kertész Éva Állományában a nádi, mocsárréti növényfajok keverednek, - sárga nőszirom (Iris pseudocorus), virágkáka (Butomus umbellatus), vízi peszérce (Lycopus exaltatus). Felszínét a békalencse-hínár tagjai borítják; apróbékalencse (Lemna minor), bojtosbékalencse (Spyrodela polyrhiza), rucaöröm (Salvinia natans). A tavaszi vízborítás után a nyári kiszáradó periódusban a tófenéken megtalálható volt a nagy viziboglárka (Batrachium aquatile), a pocsolya látonya (Elatine alsinastrum) és a vízmelléki csukóka (Scutellaria galericulata). Az Alföldön egykor elterjedt, ma a lecsapolások miatt már eltűnőben levő növénytársulás a zsombéksásos (Caricetum elatae). A Kék-tó egy részét kitevő zsombékos igen jó fészkelőhelyet biztosít a nagyon gazdag madárvilágnak. Jellemző fajai közül fő állományalkotó a zsombéksás (Carex elata). A tó szélén jelenik meg állományuk, és csak ritkán keveredik bele más sásfaj; deres sás (Carex flacca), bókoló sás (Carex melanostachya). A szikes tavak vízfeltöréses szakaszain alakul ki a sziki kakás mocsár (Schoenoplectus tabernaemontani). A tó parközeli elszikesedő részein találhatók az ecsetpázsitos (Argostio-Alopecuretum pratensis), és a hernyópázsitos sziki rét (Agrostio-Beckmannietum) zonációi. A védett terület jelentős részét a Kék-tó foglalja el. Hozzá csatlakozik a Csikéri-legelő ürmös (Artemisio-Festucetum pseudovinae) és cickóros (Achilleo-Festucetum pseudovinae) sziki gyepe. Erősen degradálódott löszgyep maradvány foltjaiban a védett erdősztyepp növény a macskahere (Phlomis tuberosa) díszlik. Ezek a növények a löszpusztai tölgyesek szegélyeit borították. A Csikéri-legelotől Ny-ra a Határ-csatorna mindkét oldalán kb. 60 m

2-es foltban a macskahere mint „tanunövény" valószínűleg szintén az erdő hajdani vonalát követi. Javaslat a védelemre: A Kék-tó fokozatos kiszáradása és feltöltődése figyelhető meg. Oka részben az aszály, részben pedig az, hogy a tavaszi vagy nyáreleji mesterséges vízszintemelés a csatornából az utóbbi években elmaradt. Szükséges volna a Kéktó állandó 20-40 cm-es vízborításának megoldása. A legelő és a mocsár túllegeltetett (marhalegelő). A taposást, bolygatást a mezei iringó (Eryngium campestre), a bókoló bogáncs (Carduus nutans) túlszaporodása jelzik. Gyulavári Sitka-erdő Síkvidéken, nagyobb folyók felsőbb ártéri szintjein alakulnak ki az ún. keményfaligetek, vagy tölgy-kőris-szil ligeterdők (Fraxino pannonicae-Ulmetum). A Fekete-, Fehér- és a Kettős-Köröst követő Gyulavári és Dobozi erdőkben csak mozaikosan található meg a tölgy-kőris-szil ligeterdő gyöngyvirágos típusának (Fraxino pannonicae-Ulmetum convallarietosum) egy-egy töredéke. Aszerint, hogy a ligeterdő talajnedvesség ellátottsága milyen fokozatot képvisel, többféle aljnövényzetű típust különböztetünk meg, és ennek megfelelően természetvédelmi kezelésük is eltérő. A Gyulavári Sitka-erdőben a 128 A és a 129 A jelű erdőrészekben a félnedves, és egy foltban 127 A a gyöngyvirágos tölgyes száraz típusát találhatjuk meg. 6