A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)
Kertész Éva: Védettségi adatok a Dél-Tiszántúl botanikai szempontból jelentős területeiről
BMMK 16 (1996) 5-15. Védettségi adatok a Dél-Tiszántúl botanikai szempontból jelentős területeiről - Kertész Éva A Dél-Tiszántúl területe növény földrajzi szempontból a Tiszántúl (Crisicum) flórajáráshoz tartozik. A természeti környezet gyors pusztulása e vidék élőhelyeit sem kerülte el. Az 1970-es évek közepétől a Békés megye természeti képe с program keretében a természetvédelemmel foglalkozó szakemberek egyik feladata a rohamosan változó tájban a természetes vegetáció maradványainak (rétek, legelők, erdők, védett növények) felkutatása, értékeinek rögzítése, és védetté nyilvánítása lett. E munka keretében még az utóbbi években is jelentős területek kerültek védelem alá. Az alábbi dolgozatban ezekből a botanikai szempontból értékes területekből szeretnék néhányat bemutatni (a teljesség igénye nélkül), amelyek részben reprezentálják a táj még fennmaradt jellegzetes vegetációtípusait. Szeghalom Kék-tó Szeghalom környékén (Csikéri-legelő, Szeghalmi-Mágor) a legelőkön, kaszálókon, a Fok-közi-erdő belsejében gyakran találkozhatunk lefolyástalan laposokkal, erekkel, vadvizekkel. Mélységük sekély, de nagyobb területet is elboríthatnak, néhol bővebb vizű erekkel is kapcsolatban állnak. A Szeghalmi-Mágoron (Nagytúlakörös) a hajdani Sárrét flóráját idéző kisebb-nagyobb nádasfoltok is előfordulnak. A Szeghalmi Kék-tó hosszan elnyúló laposában az alábbi növénytársulások különíthetők el: Scirpo-Phragmitetum sparganietosum - (nádas); Caricetum elatae - (zsombéksásos); Schoenoplectus tabemaemontani - (sziki kakás); Agrostio-Beckmannietum - (hernyópázsitos rét). Az 1991. október 17-i felvételem alapján a Scirpo-Phragmitetum sparganietosum subasszociációban a következő fajokat találtam: Sparganium erectum, Cirsium arvense, Glyceria aquatica, Iris pseudocorus, Galium palustre, Butomus umbellatus, Alopecurus pratensis, Alopecurus geniculatus, Epilobium hirsutum, Epilobium parviflorum, Lycopus europeus, Lycopus exaltatus, Lythrum virgatum, Lythram salicaria, Inula britannica, Beckmannia eruciformis, Juncus conglomeratus, Juncus inflexus, Rorippa amphybia, Rumex stenophyllus, Rumex obtusifolius, Potentilla reptans, Ranunculus repens, Symhytum officinale. A társulás karakterfaját adó nád (Phragmites communis) az állandó vízborítás hiánya miatt teljesen hiányzik, helyét a sekély vízmélységű helyekre jellemző ágas békabuzogány (Sparganium erectum) vette át. 5
