A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Sterbetz István: A reznek (Otis tetrax) Magyarországon

Sterbetz István A reznek magyarországi táplálkozásáról is alig van adatunk. A gyomortartalomvizsgálatoknak kiterjedtebb lehetőségét kizárja a mintegy hatvan éve már érvényes vadászati tilalom. 250 évvel ezelőttről, Csongrád és Csanád megyékben Délkelet-Magyarországon Bél Mátyás (1735-1742) szerint a reznekek „a vetések terméseiből éltek". A Kiskunfélegyházán (Dél-Magyarország) 1883 májusban elejtett hím példányban Petényi (in:Csörgey, 1904) sok fű, levél, rovar és báb törmelékét találta. A Hódmezővásárhelyen (DélkeletMagyarország) 1953 november 30-án lőtt reznek gyomortartalmából 12 Zabrus tenebroides mellett sok chitinmaradványt és Medicago sp. levelek törmelékét találtam. Az 1965 október 24-én, Pusztaottlakán (Kelet-Magyarország) lőtt példányban mintegy 43 Medicago sativa levelet, Sinapis levéltörmeléket, 9 Helophorus sp-t, 3 Carabidae sp-t, chitintörmeléket, 1 Setaria sp. magvat találtam. Kardoskúton 1968. szeptember 15-én, alvóhelyről gyűjtött ürülékekből 785 Bolboschoenus maritimus magvat és 1 Forficula auriculariát mutatattam ki (Sterbetz, 1970). A reznek regressziója Magyarországon A reznek állományának fogyatkozása ellentmondó jelenség a keleti és a nyugati areálban. A Szovjetunió európai részén és Nyugat-Szibériában, ahol egykor a világ legnépesebb populációi éltek, Voitszvenszky (1960) szerint a regresszió már a „történelmi idők kezdetétől" megnyilvánult. Kirikow (1960) az utóbbi 2-300 évet mondja válságosnak. Az összeroppanásszerű, gyors letörés azonban csak a jelen század második felében következett be. Woinarovich (1942) a második világháború éveiben Dél-Ukrajnában még hatalmas vonuló tömegeket látott, de Sludszki (in: Schultz, 1985) már drámaian írja le a Szovjetunióbeli állomány 1962-1972 időközéből származó felmérési eredményeit. Más európai országokból kisebb eltérésekkel az utolsó száz év tükrözi az egyes területek teljes elnéptelenedését (Reiser 1905, Makatsch 1950, Matvejew 1950, Lintia 1951, Niethammer 1951, Ferguson-Lees 1967, Sorci-Massa-Cangialosi 1973, Schenk, H. 1976, Cramp-Simmons 1980). Egyedül az Ibériai-félsziget állománya kivétel, amely Schultz (1985) szerint még napjainkban is változatlanul tekintélyes! Ebben a keretben a magyarországi populációk krízise legalább 150-200 évvel ezelőtt kezdődhetett. Bél Mátyás (1735-42), újabb kiadásában (1984) a XVIIL sz. közepe táján, és néhány évvel később Grossinger (1793) a rezneket még elteijedet fajként írják le. A múlt század ornithológiai irodalma azonban már egybehnagzóan az erős ritkulásra utal. A jelen század kezdetét csak jelentéktelen reliktumpopulációk érték meg, és azok is felmorzsoódtak rövidesen. Schultz (1985) irodalmi összefoglalója alábbiakkal magyarázza a reznek regresszióját: A mezőgazdaság térhódítása, a túlzott legeltetés, az élőhelyeket behálózó légvezetékek, a vegyi növényvédelemből adódó táplálékhiány, végül a túlméretezett vadászat. Ivanov-Priklonsky (1965) és Mayer ezeken felül még a klimatikus tényezőknek is jelentőséget tulajdonítanak. Magyarországon Landbeck (in: Schenk, 1929) és Petényi (in: Csörgey, 1904) az ősi füvespuszták legeltető hasznosítása óta vélik fogyatkozni a rez56