A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)
Szilágyi Miklós: Domonkos János és a „Békésvármegyei Múzeum története”
Szilágyi Miklós 1915-ben a Múzeum nyitásán és tárgyainak magyarázásán kívül csak az történt, hogy a „Nyilvános Könyvtár" a Gymnasium épületéből az előző évben a Múzeumba szállíttatott és abban a kisebbik teremben halmoztatott össze, amelyben a laposhalmi ásatás tárgyai vannak és így azok mindaddig, míg 1921-ben a könyvtár vissza nem vitetett, a látogató közönségnek megmutathatok nem voltak. A múzeum őr az alelnököt, Kohn Dávidot, folyton kérte, hogy a honvéd főparancsnokot, Nagy Artúrt, szólítsa föl arra, hogy háborús emlék-tárgyakkal gazdagítsa a Múzeumot, de Kohn azt válaszolta folyton: „Miért zaklatnók az öreg ezredest, hiszen a kormány megígérte, hogy a háború bevégzése után mindennemű háborús tárgygyal megtömi a múzeumokat." így aztán csak az önként adományozott tárgyakkal bővült a múzeum gyűjteménye. 1916-ban a Múzeum egész nyáron nyitva volt vasárnapokon és a kath. ünnepeken. Ekkor az itt állomásozó cseh-zászlóalj számos közlegénye és tisztje látogatta meg a Múzeumot. Julius hó valamelyik vasárnapján egy cseh főhadnagy, ki czivilben a prágai nemzeti szinház korhű öltözékeinek őre volt, amint a Mammuth csontokat, fogakat és agyarakat megnézte, azt mondotta, hogy ezek az ős-csontok oly becsesek, hogy magok megérdemelnének egy különb épületet, mint amelyben elhelyezve vannak. Ez a sok érdemrenddel bíró katona ember mondotta azt is a háborúról való beszélgetésünk közben: „Vir - t.i. a csehek - kämpfen, bluten und sterben, aber varum?" ekkor szalutált és elment. Nem kell elfeledni, hogy az osztrák császár által dédelgetett nemzet katonája mondta ezt! 42 Az 1916-ik év gyászt hozott a Múzeumra. Ifj. Gulyás János, Domonkos János őr neveltje és kiszemelt utódja, mint a közös hadsereg 101-ik ezredének zászlósa, Gallicziában tífuszba esett és Lembergben meghalt. Melegebb hangú necrologot nem kapott még olyan fiatal gyerek, mint ő, a „Dolgozatokéban Posta Bélától. A nap alig bújt föl a látáshatár peremén, de az erős és terepélyes fenyő már árnyékot vetett. Zöld levelek között virágozzanak sírján piros és fehér virágok! A magyar kultúra vesztett benne legtöbbet. Páratlan katona-tanító volt. 1915 évi májustól 1916 évi májusig 4, mondd négy menet-századot képezett ki Békés-Csabán, oly sikerrel, hogy fölebbvalói bámulták. A 4ik század kiképzésének bemutatásán megjelent az ezredese is - bizonyosan egy magyarfaló morva vagy német - és a gyakorlatok bevégzése után elismerését fejezte ki, de egyúttal azt kérdezte tőle: „Hol tanulta, zászlós, azt a módszert, melylyel ezeket a különböző nemzetiségű embereket olyan sikeresen tudta katonákká képezni?!" Mire szegény Gyulás magyaros őszinteséggel azt válaszolta: „Jelentem alássan ezredes urnák, „nem katonáéknál!" Ez a válasz volt a veszte. Rögtön a harcztérre küldötte az ezredes az általa kiképzett századdal. Magyar intelligentia! mennyit szenvedtél te az osztrák szoldateszkátólü Adat a magyar nemzet szenvedéséhez. 1917-ben egy Mózes vallású ifjú, ki katonáéknál főhadnagy volt s a bombák, gránátok, kézi-gránátok, röppentyűk, jelzőtüzek stb. készítésének helyén működött, mint A cseh főhadnagy a „Vendégkönyv" szerint 1915. július 15-én kereste fel a múzeumot. 432
