A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)
Szilágyi Miklós: Domonkos János és a „Békésvármegyei Múzeum története”
Domonkos János és a „Békésvármegyei Múzeum története Az 1913-ik év ezek szerint forduló pontot jelez a „Békésvármegyei Múzeum" történetében. Történt ugyanis ez év alatt: 1-ször az, hogy ifj. Gulyás Jánossal új helyrajzi catalogust készített az őr; 2-szor, a múzeum pénzgyűjteménye újra rendeződött s az újkori pénzek egy külön szekrényben állíttattak ki. 3-szor, a fazekas-mázak készítése és az edények formálása, valamint a magyaros stylű festésének elsajátítása végett rendezett két tanfolyamon a múzeum őr bevonásával készült edények redamirozására szolgáló gyűjtemény megszerzése. 4-szer, a „Békésvármegyei Közművelődési Egyesület" megszűnése a megye által kimondatott s a Múzeum tulajdonosa a megye lett, gondozni azonban a „Közművelődési Egyesület" pénztárnoka: Dobay Ferencz és az őr: Domonkos János gondozták az Egyesület csekély tőkéje maradványából és az esetleges állami segélyből. Az 1914-ik év január 15-én a Gyulai Szeretetházban - fiúk javító intézetében családfői állást foglalt el Domonkos, és ott volt 1915 év április 25-ig; ez alatt a 15 hónap alatt is bejárt a Múzeumba nyáron tanítani. Minden ünnep és vasárnapon nyitotta azt. A tárgyakat folyton gyűjtötte. 1915 év márczius havában a Fehér-Körözsből a Szeretetház egyik növendéke előttem egy ökölnél valamivel nagyobb láva darabot fogott ki, mely mint a hab úszott a víz tetején. Durva horzsakőhöz hasonlít, amennyiben likacsai olyan nagyok, mint a czők által felfújt kenyér bélében amilyenek vannak. Tagadhatatlan bizonyítéka annak, hogy a Bihari hegyek valamelyike hajdanta tűzhányó volt. Már néhány évvel ezelőtt egy asztalos segéd, Gidon nevű, hozott egy ilyen darab lávát, melyet halászás közben fogott ki a Fehér Körözsből, de nem hittem el, azt gondoltam, hogy asztalos segéd és olyan durva horzsa-követ vett valahol, amelyet nem használhat és így jött arra a gondolatra, hogy a múzeumnak adja. Mivel azonban a szemem előtt kifogott darabbal egyenlő anyagú, el kellett hinnem igazságát Gidon úrnak is. Mindkét darab ott van a Múzeumban, és a Göndöcs által Pompejiből hozott egyik láva darabkával egyeznek: bizonyíthatom, hogy nem mész-tuffok valamely barlangból, hanem lávadarabok. Ennyit a bihari hegyek geológiai viszonyaira nézve bizonyít a gyulai múzeum. A fazekas ipari művek csak 1915-ben kaptak üvegszekrényt s így némely archaeologiai tárgy ismét átvándorolt más szekrénybe, amelyek t.i. útban voltak. 1914-ben ősszel a gymnasium épületéből a „Nyilvános Könyvtár" könyvei mind vissza hozattak a Múzeum egyik kisebb termébe s ott voltak 1921 évi márczius hó közepéig, mint már említem. 1915-ben visszaköltözött az őr Gyulára a Szeretetházból, de tervét, hogy útmutató katalógust, múzeumi vezetőt csináljon, ismét nem volt ideje, amennyiben a pénzügyigazgatóságnál a számvevői osztályban kapott hivatalt. Váltig kérte az alispánt, hogy alkalmazza díjnoki állásban a megyénél, hiszen, mint a „Békésvármegyei Múzeum" őre úgyis megyei alkalmazott és díjnoki minőségben délelőtt dolgozik a levéltárban, délután a Múzeumban, azonban minden esengése hasztalan volt, mert válaszul azt nyerte: „Nincs rá fedezetem, tehát nem alkalmazhatom. " Végképpen elkeseredve csak arra kérte az Úristent, hogy adjon neki egészséget és erőt arra, hogy a múzeumi magyarázó vezetőt megkészíthesse és így öregségében élete végczélját elérve elmondhassa: „Most békességben bocsátod el Uram a Te szolgádat!" 431
