A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)
Szilágyi Miklós: Domonkos János és a „Békésvármegyei Múzeum története”
Domonkos János és a „Békésvármegyei Múzeum története" Gyula városa határában van még sok másnemű telep is, melyek Domonkos előtt ismeretesek, de amelyek fölkutatása, fölásása a fölfoghatatlan és jellemezhetetlen közöny miatt, mely a Múzeum ügye iránt úgy a megye, mint a város részéről megnyilvánult, abban az időben sem történhetett meg, amikor a napszám 60-70 krajczár volt. 32 1899-től 1913-ig 14 esztendőn keresztül a város környéke vizsgálatában, a talált telepekről való tárgyak gyűjtésében, azok tanulmányozása, osztályozása és elhelyezése tekintetében fáradozott Domonkos. 1902-1903-ban a laposhalmi ásatás és az onnét szerzett tárgyak osztályozása, és a legtipikusabbak hogy úgy mondjam, unikumok leírása, 33 azután annak gondja, hogy hová helyezze el azokat, foglalta el az őrt. Nyáron a nyitási napokon tódult a nép meglátni azokat a tárgyakat, melyeket a nagyapjok nagyapjának a nagyapja előtt élt emberek használtak, csináltak, Kr.e. úgy 1500 évvel. Milyen erkölcsi hatása volt az őr előadásainak, kitűnt abból, hogy sokan hálát mondtak az Istennek, hogy nem akkor éltek; belátták, hogy a mai koldus gazdagabb az akkori fejedelemnél, hogy nagyobb kényelemben él, mint akkor a törzsfő élhetett. 1903-ik évben nagy kár érte a Múzeumot. A Márczius 12-től 25-ig terjedő 12 napon keresztül a zord, havas, sáros időben a múzeum őr nem látogatta meg a Múzeumot. Márczius 25-én egy csabai tanító fölkereste a lakásán Domonkost és arra kérte, hogy mutassa meg neki a Múzeumot. A zord, havas esős időben is készséggel ment az őr kollegájával a félreeső Múzeumba. Mikor azonban az ajtót nyitni akarta a kulcs nem fordult a zárban, ekkor a kilincscsel próbálkozott s az nyilott, mert az ajtó nyitva volt, csakhogy kilincsre betéve. A belső ajtó, mely ugyancsak a külső ajtó kulcsával nyilt, szintén nyitva volt, de kilincsre betéve. Mintha a menykő csapott volna belém, úgy éreztem magamat. Rögtön tisztában voltam azzal, hogy valaki alkulcscsal hatolt be a Múzeumba. Szemlét tartottam először a középső nagy teremben, de ott semmi rendetlenséget nem vettem észre, azután a könyvtár-teremben, ott sem volt semmi baj, a harmadik teremben azonban, ahol a „Lapos-halom" tárgyai voltak még akkor a februári ásatás után rendetlenül összehalmozva, és ahol kisded üveg szekrényekben az emlékérmek voltak kiállítva és amelyek egy még Mogyoróssy által szerzett bolti pult tetejéhez voltak lesrófolva, félig üresen, némelyik egész üresen tátogtak, felső üvegezett lapjok fölfeszítve. Összesen 62 érem hiányzott belőlök. József nádor 50 éves jubileumára vert három ezüst érem stb. hiányzott. Az Erkel Ferencz trofeumjaiból az egyik ezüst serlegnek a tetejét vitte el a betörő. Ezen a tetőn szép szobor mű volt. Néhány legelő bárány közt egy bokor aljában a pásztor tillinkót fújt. - A rendőrségnél rögtön tettem jelentést, de hát még a mai napig csak nyomoz a rendőrség. A mai nap 1922 év feb. 3. 1904-ben az endrődi Mammuth lábszár kiásása és ezzel kapcsolatosan a tisza-füredi Mammuth fogak megszerzése, közben a Múzeumot látogatók ajándékai voltak soron. A felsorolt régészeti lelőhelyek hitelesítésére nincs módunk; ez a megye (és a város) régészeti topográfiáját összeállító szakkutató feladata lesz. Domonkos megjegyzései mindenképp megérdemlik a figyelmet, még akkor is, ha esetenként nagyokat tévedett. Domonkos az Archaeológiai Értesítőben és a Múzeumi és Könyvtári Értesítőben is beszámolt az ásatás eredményeiről: A Lopós-halom. AÉ. 1908. 55-78. 1.; A gyulavarsándi Lopóshalom tárgyairól. M. és K. Ért. VI. 19-25. 1. 423
