A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)
Szilágyi Miklós: Domonkos János és a „Békésvármegyei Múzeum története”
Szilágyi Miklós A múzeum őr folyton szólongatta Kohn Dávidot, hogy üdvös dolog lenne a halom be nem ültetett részét és a széles utakat fölásatni és átkutatni, vájjon a Marjai által mondott tárgyak találhatók-e csakugyan? - Kohn válasza azonban mindig elutasító volt; költség hiánynyal takaródzott, és sikertelenség esetében a költséget pazarlásnak jellemezte. Ugyanígy beszélt Dr. Lukács György is, a főispán elnök. Marjai azonban a tétovázásának ezen idejében meghallotta, hogy Csabán is van múzeum 28 s mivel az alispán - Fábry Sándor - csabai születésű volt, (testvére - Károly - tekintélyes ügyvéd Csabán) azt gondolta, hogy a csabai urakkal, kik ott a múzeumot alapították és föntartották, hamarabb czélt ér sógora ügyében, ha a csabai megyebizottsági tagok fogják az alispánnak - földijüknek - ajánlani. Át ment tehát Csabára, fölajánlotta tárgyait és egyúttal elárulta a Lapos-halom titkait. A csabai urak tényleg nagyon megörültek a tárgyaknak, azokat - lehet - értéken felül is fizették, a halom titkai elárulását pedig úgy honorálták, hogy Marjait elbűvölték, t.i. nem csak paroláztak vele, de tele tömték száját, zsebeit jóféle szivarokkal, sörözni vitték a legelőkelőbb vendéglőbe, ott az asztalfőre ültették, üdvözlő, dicsérő szónoklatok közben ünnepelték, egyszóval levették a lábáról, renegáttá tették szülővárosa - Gyula - irányában. A polgári iskola egyik tanárát, Krammer Nándort, kiküldöttek a Lapos-halomhoz ásatás végett, Marjainak 6 frt napidíjat biztosítottak és a napszámosokra való felügyelettel megbízták. A csabaiak öröme azért volt nagy, mert az ő eszökben is megfordult a csabai határban levő halmok ásatása, és tényleg több halmot megbolygattak, de azokban semmit sem találtak. Nem tudták, hogy az alföldi halmok két-félék, t.i. ős telepek és hír-halmok; véletlenül mindig hír-halmokat kutatták át. Ezekben nincs semmi, mert az ősi telegraf volt rajtok felállítva. Nappal Fergettyű, éjjel csóva adta a jelt. A sikertelenség inkább bosszantólag, mint lankasztólag hatott rajok, mert pénzök volt elég az ásatásra. Ugyanis akkor volt Zsilinszky Mihály csabai szülött, országgyűlési képviselő, a kultusz ministerium államtitkára, aki a költséget állami adomány czímen küldötte. Mikor a Lapos-halom titkár közölték vele, azt felelte: „Menjetek, ásassatok, pénz van, amennyi kell!" így telt Marjainak az akkor hallatlan 6 frt napidíj, a napszámosok 1 frtra emelt napszáma, és Krammernek Csabától a Lapos-halomig fiakker díj, volt-e neki valami tisztelet-díja, nem tudom. Mi gyulaiak, természetesen mit sem tudtunk az egészről. 1902-ben rendkivül hosszú ősz volt. November 21-én délután valamiért a múzeumban voltam s mikor onnét kijöttem, a népkert bejárata előtt látok egy hintót, melyek czammogó lovak húznak és amelyen a kocsis, Krammer és Marjai ülnek, nagy két füles kosarak közt, amelyek egyikéből egy emberi csontváz feje, egy koponya vigyorog A békéscsabai múzeum történetének példaszerű feldolgozásai: G. Vass István: A békéscsabai múzeum háromnegyed évszázada (Rövid áttekintés). Békési Élet, X. (1975. 2. sz. 303-322. 2.; Uő.\ A békéscsabai múzeum története 1899-1979. Békéscsaba, 1979. - G. Vass higgadt elemzése jól ellenpontozza a két múzeum viszonyának itt olvasható indulatos és szélsőségesen „gyulai szempontú" megközelítését. Békéscsaba urbanizálódásának, a két szomszéd város évszázados versengésének számos adata és eseménye lelhető fel a Kristó Gyula-Székely Lajos (szerk.): Tanulmányok Békéscsaba történetéből. Békéscsaba, 1970. с kötetben, valamint Szabó Ferencnek a megye gazdaságtörténetét bemutató vázlatában (Békés megye gazdasági és társadalmi fejlődésének főbb vonásai a XVIII. század elejétől napjainkig. In: Krajkó Gyula (főszerk.): Békés megye gazdasági földrajza. Békéscsaba, 1974. 113-175. 416
