A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Hévvízi Sándor: Békés megye török időszak utáni újratelepülése a helynevek tükrében

Hévvízi Sándor „Ad 1. m Én Eölyveten laktam török világban, sok ideig pásztor voltam és jártam sokáig minden faluk határát, de bizonyos és felhányt határt Csaba és Gella között soha sem tudok, hanem a gellaiak ameddig élték egyfelől is, másfelől is a csabaiak meddig bírták azt jól tudom, a Böttyökön túl soha sem élték a gellaiak. Ad 2 m nihil. Ad 3 m A Szigonfoka gellai s vészei határ, innen a Szigonfokán gellaiak élték és a török világban is bírták a Vanthátat. Ad 4 m soha sem tudom, sem hallottam, hogy a csabaiak bírták volna a Fabianfokát, hanem mindenkor a gellaiak részére tudom s hallottam hogy volt. Ad 5 m et 6 m nihil." (ВО. П. 167). Ugyancsak hasonló módon állapították meg a határokat Szarvas és a Külső-Szolnok megyébe tartozó Túr (Mezőtúr) között 1737-ben. A kérdések a következők voltak: „Primo: Tudgyaé a Tanú avagy hallottaé? és miképpen tudgya avagy hallotta, hogy Kőrösön túl Szarvasnak a földit minemű Határok külömböztetik, és minemű Hellységekkel avagy Pusztákkal szomszédos? Secundo: Nem külömben Vallya meg Túr városának és kis Décse nevű Pusztának minemű külömböztető Határjait tudja vagy hallotta? Tertio: Hiti után Vallya meg, kit tudna jo Tanúnak lenni a fellyül említett dologban?" (ВО. IL 266.). Láthatjuk tehát, hogy a török uralom alóli felszabadulás után az újjáalakuló lakott helyek, falvak határait úgy kellett „összeszedni" - az emberek emlékezetéből, tapasztalatából, mivel írott források vagy térképek ez időben nagyon hiányosan (mondhatni sehogy sem) álltak az új birtokosok, lakosok rendelkezésére. Békés vármegyében azonban, végül is a régi, középkori lakott helyekhez számítva viszonylag kevés település született újjá, s ez sokszor a mostoha természeti körülmények számlájára is írható. Volt olyan, eredendően kisnemesek által lakott falu, Nemeskereki, amely 1721-ben újjáalakult a Kettős-Körös partján. Az új honfoglalók több mint kilenc évig igyekeztek itt gyökeret verni, de a folytonos árvizek miatt lakosai úgy döntöttek, hogy mégis megyénk más táján próbálnak szerencsét. így költöztek aztán 1731ben innen nyugatabbra, a Hármas-Körös mellé, s így alakították meg ugyanazok az emberek a mai Endrődöt. Nemeskereki határa pedig végképp árván maradt, s ma csak mint Mezőberényhez tartozó határrésznév őrzi a valamikor jeles falu emlékét. Voltak aztán a falvak, puszták XVIII. századi számbavételénél félreértések is. így például 1729-ben a gyulai bíró és a gyulaiak emlegették, hogy városuktól délnyugatra, az un. Szabadkai-pusztán állott a középkorban Szabadka faluja, melynek akkor még a templomhelyét is meg tudták mutatni. Nevét, mint mondták, a rácoktól kapta. A valóság az, hogy az adott helyen valóban állott egy középkori falu, mégpedig Boldogasszonyfalva vagy másképpen Boldogfalva, amely még a török defterekben is szerepel Bódokfalva néven. A török támadások idején azonban lakói elmenekültek, s a pusztán maradt terület neve a szomszédos gyulaiak részéről is feledésbe merült. Csak később kezdték azután aznosítani az újabb keletű, de valójában falut soha nem jelölő Szabadka névvel. A pontosítás végett 1733-ban a Békés vármegyében elpusztult, romos, de még megtalálható templomokat is felkutatták, jegyzékbe foglalták, s ezen jegyzéket a vármegyei közgyűlés a magyar királyi helytartótanácsnak is benyújtotta. A felsorolt 30 volt településből azután 19 akkoriban vagy később újjáalakult (ezeket külön jelöljük). A templomromokat a következő falvakkal lehetett azonosítani. Apáti, Orosháza, Csorvás, Szé388