A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)
Hévvízi Sándor: Békés megye török időszak utáni újratelepülése a helynevek tükrében
Békés megye török időszak utáni újratelepülése a helynevek tükrében A fentebb közölt számot tehát ennek tudatában kell szemlélnünk, s a kérdés pontosabbá tétele a feltárt anyag további átgondolását, finomítását igényli. Lépjünk azonban eggyel tovább, hiszen bennünket az is érdekel, hogy mely települések álltak még megyénkben, amikor a törökök elfoglalták ezt a területet, s kiépítették saját közigazgatásukat, Szerencsére Békés megye falvaira vonatkozóan két alapvető munkára is támaszkodhattam e téren. Az egyik Györffy Lajos tanulmánya: Adatok az Alföld törökkori településtörténetéhez (Szolnok, 1956), mely az 157l-es szolnoki török defter (nyilvántartás, adóösszeírás) fordítását tartalmazza, a másik pedig Káldy-Nagy Gyula: A gyulai szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása (Békéscsaba, 1982), mely munkákban felsorolt falvak szinte teljesen „lefedik" a mai Békés megyét. Mielőtt kissé részletesebben taglalnák a török időkben meglévő falvak sorsát, szóljunk néhány szót az oszmán hódítók Magyarországon is kialakított közigazgatásáról. A törököknek ugyanis, minden hódítóhoz hasonlóan, az volt a „szokásuk", hogy ahol megvetették a lábukat, ott rövid időn belül igyekeztek a saját közigazgatásukat bevezetni. Vidékünkön ez Szolnok 1552. évi elfoglalása és Gyula 1566. évi eleste után valósult meg. A meghódított tartományokban kormányzóságokat (vilajet) szerveztek, melynek élén a bejlerbej, a pasa állott. A vilajeteket nagyobb közigazgatási egységekre livákra vagy más néven szandzsákokra osztották fel, melynek élén a mirliva vagyis a szandzsákbej állott, aki egyben a hűbéres haderők parancsnoka és ugyanakkor közigazgatási vezetője is volt. A szandzsákok újabb kisebb kerületekre, náhijékre tagolódtak. Ez egyben bírósági kerületet is jelentett, melynek feje a török bíró, a kádi volt. (vö. Györffy Lajos i.m. 4). Az újonnan meghódított területeken már az elfoglalás után rövidesen, majd ez után átlagosan tíz évenként a szultáni kincstár megbízottai összeírták az adott közigazgatási egységet, a városok, a falvak és a hozzájuk tartozó puszták lakosainak nevét, terményeik várható tizedét, annak pénzbeli értékét és végül a különböző adók összegét. Vidékünkön is ez történt. Lássunk a magyarra lefordított összeírásokból néhány példát, csak egyes részeket idézve. „132. Gyoma falu, a nevezetthez tartozik. 1567-ben: Pétre diák nős, fia Benedik nőtlen, fia Pál nőtlen, Szabó Imre nős, fia Lőrinc nőtlen, Szabó György nős, fia Mihál nőtlen, fia János nőtlen, Bálind Varga nős, van 250 juha...; ....Koszorús György nős, fia Gáspár nőtlen, testvére Boldizsár nőtlen, testvére György nőtlen. A családok száma: 41. Őzethalom puszta, a nevezett falu közelében. 1579-ben. ...Erdős Anbrus nős, van 150 juha, fia Máté nőtlen, fia Andriás nőtlen, Hódos Ferenc nős, fia János nőtlen... A családok száma: 53. „107. Orosház falu, Békéshez tartozik. 1567-ben: Ihász Márton nős, Erdős Lajos nős, Tót Máté nős, Erdős János nős, fia György nőtlen... A családok száma: 68. A jövedelem Szilas pusztával, Puszta pusztával, Homok pusztával, Gilerdház pusztával és Ödszegű pusztával együtt: Szilas puszta - 1567-ben és 1579-ben Ráják nélkül, kívülről művelik. 383
