A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Hévvízi Sándor: Békés megye török időszak utáni újratelepülése a helynevek tükrében

Hévvízi Sándor a középkor folyamán 10 település állott, melyből 8-nak a nevét ma is őrzik a határrészek nevei. Ezek pedig a következők voltak: Először is Csudaballa, valamint a mellette fennálló Póhalom. Póhalom eredeti, elsődleges neve Apróhalomegyháza volt, melyet már Anonymus is megemlített krónikájában, utalva arra, hogy honfoglaló eleink „iuxta parvos montes" azaz az apró halmok mellett haladtak el, miközben a Köröstől a Túr vize (a Berettyó alsó folyásának ősi neve) felé igyekeztek. A Körös mentén illetve ahhoz közel terült el két másik falu is, Ege és Félhalom. Ez utóbbi falu elődje „Gyurghaza alio nomine Fabianwara", azaz Györgyháza vagy másképpen Fábiánvára volt. (Kar. II. 102.). Mivel kissé messze esett a Köröstől, ezért a birtokos Simayak a határán, közelebb a folyóhoz egy új falut telepítettek - s ez lett Félhalom, az előző település pedig lassan, ennek következtében, elsorvadt. Megemlítendő maga Gyoma a Körös mellett, valamint a tőle észak-északkeletre elhelyezkedő kis falvak, mégpedig: Őzed, Téglástelek, Varsányegyháza, Miklóslaka. Közvetlen Gyoma mellett délnyugatra még egy település állott, Keresztúr vagy későbbi nevén Nyárszeg. Mint fentebb említettem, e középkori falvak közül már csak egyedül Gyoma létezik. Hasonló a helyzet, de arányát tekintve még rosszabb a valamikori települések utóélete Orosháza közvetlen környékén. A mai Orosháza közigazgatási határában és közvetlen környékén, bármilyen meglepő is a nagy szám, a középkor évszázadaiban az egybevetések alapján 23 falu állott. Ezek nevei az idők folyamán a következők voltak: Apácakuta, Csákóhegyes, Csorvásegyháza, Fecskés, Gellértegyháza, Gellértkuta, Gorzsás, Homokegyház, Kereszttelek, Kétkupa, Kétzöldes, Lábasegyház, Monor, Orosháza, Ördöngöshegyes, Ötszögüegyház, Sóstóegyháza, Szentetornya, Szilasegyház, Szőlős, Tompa, Tökéletlen, Tőkemonostora. A fentebb felsorolt falvak közül ma már csak Orosháza, s vele együtt Szentetornya létezik, emellett még négy valamikori település nevét fedezhetjük fel a ma is élő földrajzi nevekben. Hogy világosabb legyen a kép, tudnunk kell, hogy az Orosháza környékén létezett 23 faluból az 1456. és 1466. évi, valamint az 1512. és 1525. évi oklevelek 16-ot már az első említésükkor pusztaként rögzítenek. Egyértelmű tehát, hogy ezek a falvak zömében a tatárjáráskor, elenyésző hányaduk esetleg utána szűnhetett meg, de semmiképpen nem a török által pusztultak el. (vö. Hévvízi Sándor, MNyTk. 170/67-74.). Szerény számításaim szerint a mai Békés megye területén, a honfoglalástól napjainkig, hozzávetőlegesen 290 település volt. A középkori oklevelekben említett birtokokat (feltételezetten: lakott helyeket) tekintve azonban van egy bizonytalan pontunk. Mégpedig az, hogy a felsorolt birtokok közül némelyiknél kétséges az, hogy ténylegesen lakott helyek, falvak voltak-e. Csak két példát említenék meg ezzel kapcsolatban. Csánki Dezső a Hunyadiak koráról szóló történelmi földrajzi művének I. kötetében ezt írja a Sinkavölgye címszó alatt: „Synkawelgye, Peterkutha al. nom. Zannyayzanthas, Abzakutha, Haromfyley, Thomorchok és Kweghaz nevű birtokok tűnnek fel 1418-ban a Marótiak uradalmában a mai Batonya vidékén északnyugat felé. Bizonyára nem helységek vagy nem mind helységek voltak." (Csánki I. 744). Egy másik példa ugyanezen műből a Keresztúr címszó alatt. „Bakadegyház, Bercsenegyház, Keresztúr, (Veresegyház), Kondorosegyház,...Bagyusegyház...Szénásegyház - birtokok - mint Gyulavár tartozékai merülnek föl 1403-ban (1418-ban már nem) a Gyulától és Csabától délre eső síkon. Ha falvak voltak is, hamar elpusztultak." (Csánki I. 735). 382