A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Balzovich László. Gyula városának és lakóinak jogi helyzete a középkorban

Gyula városának és lakóinak jogi helyzete a középkorban csolódását a Szilézia felé irányuló marha- és lókereskedelembe. Az állattartás és kereskedelem jelentős szerepét az uradalom életében az eddig említett szerzők is hangsúlyozzák. Az állattartás e vidék gazdaságának fő ágazata volt, nem véletlenül került be a Corvin János féle szabadalomlevélbe a pásztorokról szóló szövegrész. Az uradalom birtokosa értesült arról, hogy az officiálisok általa meg nem nevezett okok miatt a nagy- és kisállatok pásztorait zaklatják, akadályozzák és fogságba vetik, továbbá jószágaikat pusztítják. A pásztorok bántalmazását Corvin határozottan megtiltja, és az elkövetőket a városi bíró joghatósága alá rendeli, akinek az addigi szokásjog alapján kell ítélkeznie felettük, bárkivel állnak szemben.

22 Szerintünk az uradalom pásztorai és az officiálisok közötti viszony a jó pénzt érő állatok feletti osztozkodások során keletkezett vitákban romlott meg, sőt mérgesedett el, és az áldatlan marakodásnak már Corvin János is anyagi kárát látta. Szerencsésebbnek tartotta a pásztorokat a gyulai bíró joghatósága alá adni, aki nem volt az uradalom tisztségviselője, jóllehet legtöbbször jó kapcsolatban állt velük, de mint általában a gyulai módos kereskedők, maga is buzgólkodott a nagyállatok külföldre továbbításában, így a pásztorokkal is jó kapcsolatban kellett lennie. A távolsági kereskedelembe kapcsolódás megkönnyítését biztosító jogok mellett a vásár- és piactartás joga is a fontos gazdasági jellegű szabadságjogok közé tartozott. Gyulán hetipiacot már korábban is tartottak, 1384-ben említi nevét egy oklevél, utána többször is szó esett róla. 1467-ben a Szent Mihály napi országos vásárt említették meg. 1528-ban már két vásárt tartottak, Szent Mihály mellett Szent György napján is.

23 Karácsonyi János pünkösdi és Szent György napi vásárról is ír. Corvin János a piactartás jogát a városnak adta. A piac megtartásáról a bírónak kellett gondoskodnia, és a piacbíró szerepkörét is neki, valamint az esküdteknek kellett ellátnia.

24 A piactartás jogának megszerzése tovább emelte a város tekintélyét. Nincsen tudomásunk arról, hogy a későbbiekben korlátozták volna a gyulaiakat eme joguk gyakorlásában. * A városi szabadságjogok egyik legfontosabbika a szabad bíróválasztás volt. 1529ből értesülünk a bíróválasztás módjáról. Ekkor az őrgróf elrendelte, hogy Oláh János helyett az esküdtek válasszanak alkalmas személyt bírónak. Sadobrics Péter várnagynak urához írt leveléből egyrészt kiderül, hogy Gyulán a tizenkét esküdt választotta a bírót,

25 ám a bíróválasztásban a földesúr erőteljesen érvényesítette akaratát, mert Brandenburgi Oláhot a továbbiakban nem kívánta bíróként látni. Bár a királyi mezővárosok esetében is általában be kellett mutatni a királynak a bírót, mint az a kiváltságok széles körével rendelkező Szeged esetében is történt,

26 ám földesúri városokban, így Gyulán is létező közvetlen irányítás náluk nem érvényesült. 22 GYO. 32. 23 Bácskai 1991. 18. 24 GYO. 32. Karácsonyi II. 147. Bácskai 1991. 18. 25 GYO. 150. Iványi Béla: München levéltárai magyar szempontból. Levéltári Közlemények. 1934. 91. 26 Blazovich 1994. 89. 357