A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)
Domokos Tamás: Adatok Bélmegyer környékének malakológiai viszonyaihoz
Gerendás tájtörténete és élővilága A község mint táj Az újonnan telepített Gerendás község 1924 óra létezik. Tulajdonképpen egy adott kistáj útkereszteződéseinek évszázadok óta lakott, a XIX. század egyre fejlettebb egyik majoros gazdálkodásának központjában alakult ki természetszerűleg. Már az ősi településeket is a legjobb természeti adottságú tájrészletekkel rendelkező határban választották ki józan paraszti ésszel. Az, hogy a mai Gerendás D-i részén egykor templomos Árpád-kori falu volt és honfoglaláskori temető; mindez e gondolatsort erősíti itt és most. Minden település alakulását - évezredek óta - a „per-pillantanyi" természeti állapotok és viszonyok határozták meg elsősorban. így volt és van ez Gerendás esetében is. (A mostani, főként a XX. század második felében - látszólag ettől eltérő - településviszonyokat nemcsak a természeti, hanem a betonba ágyazott kemény technika és technológia határozza meg inkább. De ez külön dolgozat témája lenne...) Tehát újra létrejött Gerendás település; a XX. század elején. Az itt élő őstermelők feladatává vált tudatosan vagy ösztönösen vállalva azt, hogy gazdálkodásukat - egy újabb évezred végén - a hagyományosból korszerűvé alakítsák át. Ez a történet folyik most... A község mint táj; a település nagyrésze gondozott és zöld növényzettel jól beültetett. A természetvédelmi értékű főutcái hársfasor - melyet a gerendási Méhész Egyesület telepített Miklya Mihály elnök és evangélikus tanító irányításával az 1920-as évek végén - a település központi zöld értéke. Az egyéb idős fák 60-70 éves korából arra lehet következtetni, hogy a falu központi - eredeti részében szintén hasonló időben ültették más utcákba is a hársfákat, mezei juharokat, magaskőriseket, vadgesztenyéket, lue- és feketefenyőket, nyár- és akácfákat. (Mindez azt jelenti, hogy az akkori gondolkodó és cselekvő emberek hosszútávra láttak; hiszen - jogosan - arra gondolhattak, hogy hosszútávon nemcsak széppé teszik majdani községüket, de közben kiváló minőségű vegyes mézet is termelhetnek... Még az unokák is...) A temető öreg részén 15 példányban hasonló korú gesztenyefa és 10 példány hársfa alkot szép kis dupla fasort a kereszt előtt. A mellékutcákban sok a gyümölcsfa, főként a szilva- és meggyfák. Ez már a '60-as és '70-es évek telepítései. Április közepe, hófehér virágözönben a meggyfás utcák... Tavasz, a templomkert környékén fekete rigók fütyülnek. Gerendás növényvilága Borbás Vince a XIX. század egyik legjelentősebb magyar botanikusa több ízben is tanulmányozta Békés megye növényvilágát, s munkája eredményét 1881-ben könyvben is megjelentette. Gerendáson 1864 és 1865 szeptemberében, Orosházán és környékén pedig 1881 júniusában tartózkodott. A vidékről száznál több zárvatermő növényfajt jegyzett fel.(20) 1907-ben Thaisz Gerendásról és Csorvás környékéről jelzi - a már akkor is ritka! - vetővirág (Sterabergia colchiciflora) előfordulását, mely az ősgyepek jellegzetes növénye volt. Kiss István botanikus 1965-ben még azt írja, hogy „Csorvás határában 1-2 példányban még ma is megtalálható." (21) Az 1980-as évtizedben sajnos már nem sikerült esetleges előfordulását bizonyítanunk. Kiss 1930-tól tanulmányozza a környék növényvilágát - Orosháza, Kardoskút, Pusztaföldvár, Csorvás stb. -, elsősor33
