A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Domokos Tamás: Adatok Bélmegyer környékének malakológiai viszonyaihoz

Réthy Zsigmond ban a szikesek mikro vegetációját, melyről számos dolgozatot készített. A környék szikes vizeiből 31 olyan növényi mikroorganizmust írt le, amelyek a szaktudományra nézve újaknak mutatkoztak.(22) Nevéhez fűződik a pusztaföldvári ősgyep és a Csorvás, Gerendás határában többfelé is előfordult volgamenti hérics (Adonis volgensis) - az utóbbi évtizedben erdélyi hérics-ként (A. transsylvanica) publikált ritka növény tudományos kutatása és részletes ismertetése. Gerendás növényvilágát a környező területekkel való összefüggés értelmében kell bemutatnunk, hiszen a pusztaföldvári (jégkorszak utáni kb. 10 ezer éve kialakult) növényzet e területre is jellemző volt. „Nagytatársánc ősgyepje országos, vagy talán európai jelentőségű geobotanikai kincsünk" (23) 1971 tavaszán lett természetvédelmi területté nyilvánítva. Az országos védettségű gyep védőövezetével együtt mindössze 1 kat. hold 114 négyszögöl (0,56 hektár) területű. A második évezred végére mindössze ennyi maradt meg az egykori „végtelenbe nyúló" pusztákból... Erről a területről Kiss professzor 60 év alatt több mint 50 növényfajt számlált és gyűjtött össze, de az alábbi 8 faj a jellemzője az ősi, háborítatlan gyepeknek: Sarlós gamandor (Teucryum chamaedrys), Macskahere (Phlomis tuberosa), Kónya zsálya (Salvia nutans), Csuklyás ibolya (Viola ambigua), Csattogó szamóca (Fragaria viridis), Ebfojtó müge (Asperula cynanchyca), Jakabnapi aggófű (Senecic jacobaea), Közönséges borkóró (Thalictrum minus). A közvetlen környék másik nemzetközileg is nevezetes növénye az erdélyi hérics. 1935 tavaszán fedezte fel véletlenül a vonatablakból meglátva Csorvás határában Herkner MÁV-főmérnök. A Magyar Nemzeti Múzeum Növénytárának akkori igazgatója, a híres Jávorka Sándor a helyszínen is tanulmányozta, majd Zólyomi és lengyel botanikusok, majd Kiss István. Györffy prof. 1939-ben megjelent közleményében három év vizsgálati eredményeire hivatkozva bizonyítja, hogy nem behurcolt, hanem őshonos növényfajról van szó. Kiss 1936 és 1942 közötti években végzett terepbejárásainak eredményeiről Csorvás határából „12 szakasz"-ban előforduló Adonis lelőhelyet ismertet 1960-ban.(24) Majd így folytatja: ..."külön megemlítem, hogy 1942 április 10-én Csorvás község keleti határában is megtaláltuk az Adonis v. nyomát. A vasúti töltés északi oldalának aljában, attól az úttól keletre kb. 700 méterre, amely a vasúton át Gerendás községbe vezet, összesen öt Adonis-bokrot ismertünk fel. Három közülük a virágzás kezdetén volt. E lelőhelytől ÉK-re kb. egy kilométerre, az ún. Vigh tanya felé vezető dűlőút közepe táján még összesen 4 Adonis-tő volt található. Ezek közül csak egy volt virágzó, a másik három fejlődésben erősen elmaradottnak mutatkozott. A közelben levő három friss ásónyom azt mutatta, hogy a „tályog-gyökér" gyűjtői már itt is megfordultak. Ez alkalommal átkutattuk a Békéscsaba felé vezető műút mellékét, de Adonis nem fordult elő. Úgy látszik tehát, hogy az Adonis v. valamikor Békéscsaba felé is elterjedt lehetett. A környékbeli jó „fekete", illetve gesztenyebarna, ún. csernozjom-jellegű földeket azon34