A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Domokos Tamás: Adatok Bélmegyer környékének malakológiai viszonyaihoz

Réthy Zsigmond tozik, ólakkal, istálókkal, szérűskerttel, gémeskúttal, díszkerttel, legtöbb helyen a kisebb-nagyobb gyümölcsös mellett kiserdő is volt, hacsak néhány házhelynyi is. A tanyavilágot dűlőutak hálózták be, a keskenyebb-szélesebb utakat pedig fasorok kísérték, de legtöbb helyen orgonások vagy kökényesek is. Ezek nyomai még ma is láthatók a határ egyes részein. Az idősebbek öreg hagyásfákra emlékeznek még, diófára, körtefára és fehérnyárakra. Az utóbbiakból még most is látható néhány példány Csorvás irányában, de az egyik közismert „gerendási topolyafa" - mely valószínű, hogy a legidősebb volt -, a 80-as évek végén egy vihar után kidőlt. (Azóta, 1995-ben Boross László természetvédő kertészmérnök szervezése révén újat ültettek a helyébe.) Az 1833-as kataszteri felvételen Csaba határrészein Nagygerendáson 21, Gerendási telken 223, a Gerendási legelőn pedig 58 tanya volt, összesen 302. (17) Huley 1982-ben készült munkájában (18) 390 tanyát azonosított be a határban! Ezek egy része már lakatlan volt, vagy el is bontották ezidőre. Réthy 1990-ben 56 tanyát számolt össze a határban. A tanyákkal teletűzdelt határ számtalan kisemlősnek és madárnak is élőhelyet biztosított. A változatos búvó- és fészkelőhelyek, a sokféle lágyszárú növény, cserje és fa nemcsak az itt fészkelőknek, az állandóan itt tartózkodó madaraknak, de az őszi-tavaszi vonulásban résztvevőknek is nagy biztonságot adott. Volt egy nagyobb kiterjedésű kert is, az u.n. Déneskert, hatvan holdas gyümölcsös a csabai-orosházi út és a MolnárCsiszár dűlő között. (19) Az, hogy a talajszinttől a lombkoronaszintig minden lehetséges élettér jóval nagyobb területen volt képviselve; biztosította az élőlények fajgazdagságát és magasabb egyedszámát. Mai mezőgazdasági kultúrtáj A mai határ jelentős része, mintegy 3000 hektár szántó. Nagyüzemi tsz gazdálkodást folytat a Munkácsy Mihály Termelőszövetkezet. Elsősorban búzát és kukoricát termelnek. 1990 április. Járom a határt; a főbb dűlőtuak mentén még megvannak az akácfasorok, sok helyen még az elöregedett útmenti orgonasor is, de a tanyák nagyon elfogytak. A Külső-Monori tanyák felé haladva néhány öreg fehér nyárfa kíséri az utat, 2,5-3 méter törzskerületűek. Szép lankás vidék, varjak pásztázzák az alig arasznyi gabonavetést. Két jelentős csatorna halad végig a határon: a Hajdú-ér-Görbedi-, és a Dögös-Kákafoki-csatorna. Vízbiztosításuk különösen az aszályos években igen jelentős a vadak számára is. Van ugyan még kisebb-nagyobb foltban vizes, lapos, nádasos terület is, így Csorvás-alsó irányában, a Csicsely-tó és a szeszfőzde környékén, vagy a csabai-orosházi út mentén is.Ötvenhat tanyát számoltam össze a mostani határban; emellett van még a tsz sertéstelepe, gépparkja, szarvasmarhatelepe, a Serköv állattartó telepe, vágóhíd, dögkút, szeméttelep, és gázcseretelep. A külterületi épületek és környékük gondozottsága, növényzetük sajnos meg sem közelíti a szinte mintaszerű községet... A határ lényegét tekintve azonban, jellegzetes mai mezőgazdasági, gondozott kultúrtáj; előnyeivel és hátrányaival együtt. 32