A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)
Jankovich B. Dénes: Adatok a Körösvidék középkori vízrajzához és a vizek hasznosításához
Jankovich В. Dénes nagy rézüst van a kemencére állítva, és egy hordó szolgál a fürdésre. 247 A további adatok arról szólnak, hogy a gyulaiak igencsak kedvelték a forró fürdőt. Sadobrich Péter gyulai várnagy 1528-ban arról panaszkodik, hogy míg ő mindenkinél többet tesz Gyuláért, addig mások a fürdőházban melegszenek. 248 1552-ben Bakith Péter gyulai lovaskapitány „az ferdőben ült, mikoron a törek az varasnál volt." 249 A törökök ugyancsak tartottak fürdőt Gyulán, Scherer Ferenc szerint a plébános fürdőjét alakították át és bővítették ki. 250 Gerelyes Ibolya szerint ez a fürdő azonos lenne az Erkel F. u. 3. szám alatti iskolaépületben ma is meglévő török kori gőzfürdő maradványaival. 251 Pankota (Píncota) mellett, a Kopasz-hegy aljában hőforrás, tetején pedig kőkút volt, mindkettőt állítólag a törökök használták. 252 Evlia Cselebi szerint az 1660as években Gyulán 11, Váradon 7, Jenőn pedig egy fürdő volt. Ugyanakkor a gyulai asszonyok nem használták a nyilvános fürdőket, hanem „otthon, kályhával melegített fürdőbe mennek". 253 Gátak: Árvízvédelmi gátakra nincsen középkori adatunk. Ugyanakkor számos más okból építettek vízzáró töltéseket: halastavak elrekesztésére, gázlók számára, és a malmok hajtására is gyakran gátakkal duzzasztották fel, vagy terelték el a folyók vizét: így például 1389-ben (Bihar)Ugra mellett a (Sebes) Körösön. 254 Ugyancsak előfordult, hogy a halastavak vizét tartották gátak között, mint például 1397-ben Dévaványa és Ecseg vidékén. Az ilyen gátak lerontása, átszakítása gyakori esemény volt az egymással vetélkedő földesurak között. 255 1496-ban a gyulai polgárok kötelessége volt a malomgátak és a malomcsatornák karbantartása. 256 1528-ban Ábránfy Imre és János a gerlai malmok töltéseit emeltették meg úgy, hogy a víz elöntötte az alabiáni és a gyulavári malmot. 257 1613-ban született arra törvény, hogy árvízvédelmi gátak építhetők, és 1651 táján Jenő (Ineu) várának megerősítésekor a vár keleti részét gátakkal biztosították a Körös áradásai ellen. 258 Gyulán csak a visszafoglalás utáni első évekből van adat arra, hogy a víz ellen készültek gátakat emelni. 259 247 Veress 1938. 134. 248 „in calida stuba calefaciunt se": Veress 1938. 123. 249 Veress 1938. 178. 250 Scherer 1938. 86, 236. 251 A gyulai török fürdőről részletesen ír: Gerelyes Ibolya: Török építkezések Gyulán. Sajtó alatt a Tanulmányok a gyulai vár és uradalma történetéhez c. kötetben. 252 Márki 1895. II. 259. 253 Karácson 1904. I. 27, II. 229, 233. 254 Dl 7521., Mályusz 1951. No. 1137. 255 Az említett helyen például az Ecseg határába eső Fizestho és Kerewtho nevű halastavak gátjait szaggatták ki. Dl 14751. 256 „clausuram vulgariter gaad vocatis (sic!) certa molendina nostra dirigendo, rectum cursum aquae ad eadem semper reformare": Veress 1938. 32. 257 Haan 1870. 149. 258 Márki 1895.11. 101. 259 Veress 1938. 462., Gallacz 1896. 321. 324
