A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Domokos Tamás: Adatok Bélmegyer környékének malakológiai viszonyaihoz

Gerendás tájtörténete és élővilága portok vagy cserjések az életbenmaradás utolsó lehetőségét adják sok kis élőlénynek. Nélkülük pedig még szegényebb lenne a táj. A gerendást puszta A XVIII. századtól előforduló feljegyzések Gerendásról nemes egyszerűséggel - a legtöbb esetben - csak annyit jegyeznek meg, hogy Csabához tartozó puszta. így a pusztához tartozó adatokat elég nehéz leválasztani a csabai adatoktól, mindenesetre a rendelkezésre álló egykori adatsor így is érzékelteti, hogy a gerendási pusztán (is) milyen nagyarányú nyilvánvalóan külterjes állattenyésztés folyt - mindaddig, míg föl nem szántották a gyepet. A nagy állatlétszám is egyik bizonyítéka a Csaba határában elterülő egykori hatalmas pusztának. Szántó írja (11), hogy „a legnagyobb gondot a tágas pusztákon, melyek Gerendáson és a felső nyomáson elterültek, a marhatenyésztésre fordították. Csaknem minden lakosnak volt legkevesebb 20 db juha. ... Az állattenyésztés méreteire jellemző, hogy az 1777. évi dacialis összeírás szerint 13518 tehén és ló, 5403 sertés, juh és kecske, az 1780. évi összeírás szerint 13322 tehén és ló és 7146 sertés, juh és kecske járt ki a legelőre." Haán szerint (12) „Csaba csupa gyeppel volt körülvéve, s amerre a szem ellátott, egyebet mezőségnél nem láthatott. De a legeloelkülönzes megtörténte után a roppant gyepet egészen a városig felszántották. (13) 1845 után tehát egyre jobban terjeszkedett a szántó az ősgyep rovására. Főterményük a búza, a tengeri, árpa és zab. Reök István írta 1865 júliusában Munkácsy Mihálynak gerendási tanyájáról; hogy „A héten kezdtük a búza takarását, a búza közép termést ígér, a kukorica nem néz ki rosszul, annál rosszabb a dohány, mely nagy fontosságú cikk." (14) 1936-ból olvashatjuk (15), hogy „főtermény a búza és tengeri. Kevés árpát, zabot, csalamádét, lucernát, dinnyét, hüvelyest, kendert, mákot és lent termelnek még. Az állattenyésztés a rét és legelő elégtelensége miatt nagy nehézségekbe ütközik." Száz esztendő alatt mennyire megváltozott a táj! Állatállománya 1931-ben 485 szarvasmarha, 667 ló és 1525 sertés.(16) Majorsági és tanyás gazdálkodás alakult ki a gerendási pusztán. Az egykori végtelen legelők helyét a búza és kukorica tengere foglalta el. A tanyavilág A gerendási tanyavilág a XDC.sz. második felétől századunk közepéig élte virágkorát. Akár az egykori folyómedrekről, a halmokról, de különösen az átalakult pusztáról és annak tanyavilágáról teszünk említést, akkor mindig mint élőhelyekre gondolunk elsősorban. A növény- és állatvilág folytonosan átalakulóban levő élőhelyeire... Amíg öreg gyep borította a határ nagyobbik részét, néhány majoron kívül inkább csak szárnyékok, karámok és itatókutak „díszítették" a határt, na meg a temérdek lábasjószág. Az egyre terjeszkedő majoros majd tanyás gazdálkodás teljesen megváltoztatta a határ arculatát. A zsúppal, majd cseréppel fedett tanyához gazdasági udvar tar31