A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16. - A millecentenárium évében (Békéscsaba, 1996)

Jankovich B. Dénes: Adatok a Körösvidék középkori vízrajzához és a vizek hasznosításához

Jankovich В. Dénes lyása (Szolnok m.) még feldolgozatlan.

4 Jakó Zsigmond összegyűjtötte ugyan Bihar megye középkori okleveleit, de megjelent munkája elsősorban a lakosság nemzetiségi összetételét vizsgálja, vízrajzi adatai csak esetlegesek.

5 Teljességgel hiányzik a késő középkori adatok feldolgozása Szolnok megyéből.

6 A török kori források pedig mindenütt esetlegesek, hézagosak. Jelen pillanatban Békés megye középkori viszonyait ismerjük a legjobban, hiszen Karácsonyi János és Györffy György munkáin kívül Scherer Ferenc monográfiája és Veress Endre okmánytára nemcsak Gyula és Békés megye, hanem a Körösvidék nagyobb részének XVI. századi történetét ismerteti meg mindennél alaposabban.

7 A régészeti topográfia két évtizedes munkálatai eredményeként a forrásokból ismert középkori objektumok túlnyomó többsége pontosan lokalizálhatóvá vált, és ezen kívül is számos, az egykori vízrajzzal kapcsolatos adatot szereztünk a vidék bejárása során. Ezzel a munkával kapcsolatban folyik a megye középkori okleveleinek összegyűjtése is, melynek adatait ebben a munkában is felhasználtam.

8 Mindezek alapján valószínűleg a Körösök Békés megyei szakaszáról tudunk a legtöbbet, és hogy ez is mégis milyen kevés, azt mindenki fogja érezni, aki végigböngészi az alábbi adatsorokat. A Körösök a szabályozás előtt bizonyos értelemben változatlan formában maradtak fenn az évszázadok folyamán. A folyók ugyanis a síkságra érve mindenütt azonos módon viselkedtek: folyásuk lelassult, lerakott hordalékukból szigeteket építettek, melyeket kerülgetve hatalmas területeket mocsarasítottak el. Az általános természetföldrajzi táj lassú, kanyargós vízfolyásokból álló, nagy kiterjedésű mocsaras területekkel tarkított vidék volt nemcsak a középkorban, hanem a korábbi évezredekben is. Ugyanakkor a mikrokörnyezetet állandó változásban tartotta a folyóvizek lassú, de folyamatos romboló-építő munkája, továbbá az árvizek évenként megújuló rohama. Ennek megfelelően a folyók medre állandóan változott, a meanderágak egyre szaporodtak és nőttek, lefűződtek, majd a víz új utat vágott magának. A régi mederben pangó víz elmocsarasodott, és csak árvíz idején kapott friss utánpótlást. A szigeteket időnként elöntötte a víz, a lerakott iszapréteg a szárazabb években viszont termékeny talajt biztosított a földművelőknek. Az alacsonyabban fekvő szigeteken bőséges legelők és mocsári erdők adtak táplálékot a föld lakóinak. Az álló- és folyóvizek gazdag élővilága pedig kimeríthetetlen forrása volt az élelemszerzésnek. Nem csoda tehát, hogy az újkőkortól kezdve mindig is lakott terület volt a Körösvidék. Az ember környezetátalakító tevékenysége azonban csak az elmúlt ötszáz évben kezdte éreztetni hatását. Ennek fokozatos kiszélesedéséről még az alább ismertetendő, hiányos források is jó tájékoztatást nyújtanak. Kezdetben csak felhasználták, „élték" a folyóvizek nyújtotta javakat, később a hozamot mesterséges beavatkozásokkal növelték. A török kor végére érkezett el az a stádium, 4 A volt zarándi részek tekintetében némi adatokat nyújt Márki Sándor Arad megyei monográfiája: Márki 1892. 5 Györffy 1963., Jakó 1940. 6 Itt csak Csánki Dezső történelmi földrajzára támaszkodhattam, melyben azonban elvétve akad vízrajzi adat: Csánki 1890. Szórványos adatok gyűjthetők továbbá az MTA Régészeti Intézete Adattárában őrzött Szolnok megyére vontakozó gyűjteményben is. 7 Scherer 1938., Veress 1938. 8 MRT IV/1-3. A Békés megyére vonatkozó középkori okleveleket Kenéz Győző fordításában a Békés megyei levéltár is összegyűjtötte az elmúlt években. Ezt a gyűjteményt Erdmann Gyula igazgató úr szívességéből volt alkalmam tanulmányozni. 306